Page 47 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

2. fejezet: Médiatartalmak 45 – A hatáskutatásokat azért is érdemes tanulmányozni, mert egyértelműen meg- mutatják, hogy a gyakorlati módszertani döntések hogyan befolyásolják az ada- tokat és a következtetéseket. Még ha nem is akarunk hatásvizsgálatokat vé gezni, a módszertan megértése olyan fontos készségeket jelent, amelyek a saját kutatá- saink megtervezésekor is fontosak lehetnek. – A kvalitatív és kvantitatív módszerek különböző típusú tudást mozgatnak, de mindkét irányzat ismerete pontosabb képet alkothat a média társadalmi szerepé- ről. Jó példa lehet erre Pieslak kutatási modellje, amely azt vizsgálja, hogy a fa- talok hogyan és miért vonják magukra tudatosan a média negatív hatásait. Azonban először azt kell tisztáznunk, hogy a hatásokkal kapcsolatos viták elsősor- ban miért a fatalokkal foglalkoznak. Miért foglalkozik a hatáskutatás a fatalokkal? A hatáskutatással kapcsolatos viták nagyrészt arról szólnak, hogy miként jön létre a tudás intézményesült keretek között. Erre pontos választ kaphatunk, ha megvizs- gáljuk, hogy a fatalokat hogyan használják ezekben a kutatásokban. A fatal hall- gatók ugyanis oly mértékben túlreprezentáltak a hatásvizsgálatokban, hogy az jelentősen befolyásolhatja, mit gondolunk a média hatásairól. Ezek alapján vi- szont újra arra a megállapításra juthatunk, hogy a média parazitaként jelenik meg a fatalok életében. Azonban, ha optimista módon közelítünk a kérdéshez, azt is mondhatjuk, hogy ez lehetőséget ad arra, hogy kritikai módon refektáljunk tár- sadalomtudományi alapelvekre. A hatásvizsgálatoknak bizonyítaniuk kell „külső érvényességüket” (external validity) – azt, hogy a kísérletek során a mérés tárgya mennyiben tükrözi a világ egyéb dolgait. A hatásvizsgálatok hitelességét megkér- dőjelezik a hallgatói minták. Az érvényességről Barry Gunter megjegyezte: „Továbbra sem sikerült meggyőzően bizonyítani azt, hogy a kísérletekben résztvevők la- boratóriumi körülmények között mutatott agresszív motivációi pszichológiailag hasonlíta- nak az iskolában verekedő gyermekek, a feleségüket bántalmazó férjek, az alkoholos befo- lyásoltság alatt álló éjszakai rendbontók, a rablások és fegyveres rablások elkövetői vagy a közlekedési erőszakot (road rage) elkövető sofőrök indítékaihoz.” (2008, 1111.) George Comstock akkor vált jelentős alakká a médiahatások kutatásában, ami- kor 1972-ben az amerikai egészségügy vezetőjének tudományos tanácsadó bizott- ságában dolgozott, és a televízió társas viselkedésre gyakorolt hatását vizsgálta. Ez a kutatás jól példázza a fent említett problémát, mivel Comstock hallgatói pon- tosan tudták, hogy mit kéne tenniük a vizsgálat során, hogy „megfelelő” ered- mények szülessenek. Képzeljük el a következő szituációt: egyetemi hallgatók va- gyunk egy nagy kommunikációs tanszéken, és az oktató megkér, hogy vegyünk részt egy kísérletben. Az osztályunkat két csoportra osztják. Elküldenek egy mo-