Page 51 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

2. fejezet: Médiatartalmak 49 Miután megállapítottuk, hogy a hatáskutatás alapvetően a fatalokat érintő kér- dés, ideje tisztáznunk azt, hogy a hatáskutatók lényegében hogyan is vélekednek a média hatásáról. Ehhez az alábbi kérdéseket kell megválaszolnunk: – Mit szeretnének kideríteni a hatáskutatók? – Hogyan értelmezik az általuk létrehozott ismereteket? – Milyen kritikákat fogalmaznak meg ezzel szemben a kvalitatív módszerekkel dolgozó kutatók? – Miért védik ennyire szilárdan a hatáskutatók az álláspontjukat? – Mit árulhatnak el a kísérletek és a kérdőíves kutatások a kultúra és a társadalom kapcso- latáról a 20. század elején? A kísérlet mint társadalmi gyakorlat Úgy tűnik, áthidalhatatlan szakadék van a média hatásával kapcsolatos társadalmi aggodalmak és azok között a kutatások között, amelyekkel a tudósok a kérdést vizsgálják. Ez azért van így, mert az empirikus kutatásoknak olyan bonyolult fo- galmakból kell egyértelműen meghatározható, kódolható és mérhető kategóriákat alkotni, mint az „agresszió”. Azonban a „társadalmi” és a „kísérleti” között hú- zódó szakadékot nem szabad eltúlozni. Vegyük példának Erica Scharrer tanulmányát arról, hogy az 1980-as évek zsaru sorozata, a Miami Vice, hogyan váltott ki agresszív reakciókat az egyetemisták- ból (2001). Scharrer a klasszikus vizsgálati csoport/kontrollcsoport módszert al- kalmazta. A mintát két csoportra bontotta. Az egyik ezt a műsort követte, míg a másik egy erőszakmentes programot látott. Később mindkét csoport kapott egy kérdőívet, ami a hallgatók agresszivitására kérdezett rá. Scharrer a szokásos kö- vetkeztetésre jutott: miután fatal amerikai egyetemisták egy csoportját a média- erőszak hatásának tettek ki, azt találta, hogy azok, akik a Miami Vice-t nézték, jóval nagyobb valószínűséggel számolnak be agresszióról, mint azok, akik más műsort láttak. Azonban Scharrer tisztában volt azzal, hogy ez a jelentős különbség csak értelmezés kérdése. Scharrer kutatása jó példa arra, hogy a hatáskutatók ho- gyan igyekeznek megfoghatóvá tenni társadalmi jelenségeket; Scharrer például azt akarta kideríteni, hogy a média hogyan befolyásolhatja a nemiséggel kapcsolatos performanszokat. Hipotézise szerint a médiaerőszak a férf nézőket arra tanítja, hogyan kell férfként viselkedni. Azért választották a Miami Vice-t kutatási inger- ként, mert Scharrer azt gondolta, hogy a műsorban látható erőszak identitás-narra- tívákat konstruál. A kutatás során az erőszak helyett sokkal inkább ez a kapcsolat vezetett ahhoz a hipotézishez, miszerint az efféle tartalmaknak jelentős hatása lehet: „Maguk a főszereplők is megnyerő és vonzó karakterek, ezáltal csodálat tárgyai lehetnek, vagy elindíthatják az azonosulás (identifcation) folyamatát a közönség tagjaiban. Az erőszak a »jó fúk« és a »rossz fúk« esetében is elnyeri jutalmát: a gazdag környéket a pénzügyi si-