Page 54 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

52 Ifjúság és média gondolják, hogy a munkájuk feltétlenül cenzúrázáshoz vezetne. Szükségszerű, hogy ezeknek a vádaknak a megfogalmazása után felülvizsgáljuk, hogy a hatásku- tatók mit is állítanak valójában. Anderson esszéje az American Behavioral Scientist című tudományos folyóirat különszámában jelent meg, amely egyértelműen kijelöli a hatáskutatások helyét a huszonegyedik század elején, és azonosítja az irányzattal kapcsolatos politikai kri- tikák tévedéseit is. John Murray (2008) a kísérleti módszereket alkalmazó hatás- kutatókat a munkájuk újszerűségét vitató vádakkal szemben védte meg. Murray és a hozzá hasonló tudósok számára a képernyőn látható erőszak és a valós agresszió közötti stabil összefüggések felfedezése inkább rejtvény volt, mintsem megalapo- zott tény. Így történhetett, hogy az irányzat szociálpolitikai jelentősége továbbra is nyitott kérdés maradt. Craig Anderson, egy videojátékokkal foglalkozó írás társszerzőjeként ugyan- erre a következtetésre jutott; habár az erőszakos játékok és az agresszív személyi- ség közötti összefüggés bizonyítékai hosszú távon már megalapozottnak tűnnek, ez nem jelenti a cenzúra általánossá válását, mert a kutatók más típusú hatásokat is keresnek, beleértve azt a lehetőséget, hogy a játék akár hasznos is lehet egyesek számára (C. Anderson et al., 2010). Ha James Andersonnak igaza volt abban, hogy Craig Andersont a huszonegyedik századi hatáskutatás ikonikus alakjaként azo- nosította, akkor lényeges, hogy az utóbbi elismerte a kutatási eredmények félreért- hető társadalmi következményeit. Craig Anderson bármennyire is meg volt győ- ződve a hosszú ideig tartó játék negatív hatásairól, ugyanennyire biztos volt abban is, hogy a játék társadalmi hatásai általában jóval sokszínűbbek. George Comstock (2008) rámutatott, hogy a televíziós erőszak és az agresszió témájával foglalkozó kísérletek és kérdőíves kutatások eredményeinek felülvizsgá- lata azt jelzi, hogy nagy mennyiségű erőszakos médiatartalom fogyasztása hosszú távon az agresszió növekedéséhez vezethet. Ugyanakkor az adatok azt is kimu- tatták, hogy ezek a negatív hatások a szegények, az alacsony iskolai végzettségű és a társadalom perifériájára szorult emberek között voltak a legszembetűnőbbek. Más szóval, a médiaerőszak olyan emberek számára jelenti a legnagyobb kockáza- tot, akiknek különben sem könnyű az élete. A felmérések azt bizonyították, hogy a társadalmi csoportok, és nem az egyének sebezhetőek a hatások által (Comstock, 2008). Comstock szerint a legizgalmasabb kérdés az, hogy a médiaerőszak hogyan válthat ki agressziót, ha azt bizonytalan szociális körülmények katalizálják. Mind- ez annak elismeréséhez vezetett, hogy további kutatásokra van szükség azoknak a társadalmi feltételeknek a tekintetében, amelyek elősegítik, hogy a médiaerőszak valós tettekhez vezessen. Barry Gunter szerint (2008) a hatásokkal kapcsolatos kritikák egy része inkább gyakorlati jellegű volt, mint politikai, hiszen az értékelések felismerték, hogy a felelős kutatók kénytelenek alternatív magyarázatokat keresni a feltárt bizonyíté- kokkal kapcsolatban. Bármilyen hiányosságai vannak az egyetemistákkal végzett