Page 56 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

54 Ifjúság és média abba az irányba befolyásolnak, a körülményektől függetlenül. Ebből következően a hatásvizsgálatok alapvetően nem vetik el a médiahasználat kulturális vonatko- zásainak jelentőségét a fatalok esetében. A média hatásának összetett társadalmi magyarázata melletti elkötelezettség 2008-tól vált egyre meghatározóbbá, ahogy ezt Bryant és Oliver Media Effects: Advances in Theory and Research (Médiahatások: Elméleti és kutatási előrelépé- sek) (2009) című kötetének harmadik kiadása is jelzi. A kötet alapvetően öt olyan pozíciót jelöl meg a hatáskutatások területén, melyek a kultúrakutatás számára is hasznosak lehetnek. Először is, senki sem hisz a média közvetlen hatásában. Oliver és Krakowiak így fogalmaznak: „az elképzelés, miszerint a média erőteljes, közvetlen hatással van az egyénekre, vitathatatlanul népszerűbb a közvélemény- ben, mint a hatáskutatók körében” (2009, 517.). Másodszor, a média hatását gyak- ran a közönség és a felhasználók motivációja határozza meg. Petty és társai egy olyan modellt fejlesztettek ki, amely következetesen feltérképezni, hogy a médiá- ból származó ingerek milyen válaszokat eredményeznek a közönség részéről. A kutatók állítása szerint „a legutóbbi attitűdváltozással kapcsolatos vizsgálatok azt mutatják, hogy a meggyőzés tekintetében nem az információ mennyisége vagy iránya a leglényegesebb, hanem az emberek információra adott egyedi reakciói” (2009, 126.). Harmadszor, az, hogy a fatalokat a média befolyásolja, teljesen ész- szerű folyamat egy olyan világban, ahol a média általános forrásként jelenik meg „a nem csak refexív, de önrefexív, önfejlesztő, proaktív és önszabályozó szemé- lyiségek számára” (Bandura, 2009, 94.). Negyedszer, jó okunk van azt gondolni, hogy a fatalok tetteire hatással vannak azok az iparágak, amelyek a társadalmi valóságot ideológiákkal terhelt módon ábrázolják. Például a fatal lányokat egy- folytában vékony, hiperszexuális női testekkel bombázzák, így mindenképpen ér- demes feltenni azt a kérdést, ez vajon hogyan befolyásolja önértelmezésüket (Levine és Harrison, 2009; Smith és Granados, 2009). Ötödször, a társadalomtu- domány módszereit szelektíven és értelmező módon kell alkalmazni; a hatáskuta- tóknak fel kell elismerniük, hogy a módszereik olyan jelenségekre irányulnak, amelyeket nem lehet a hagyományos értelemben vett tudományos eszközökkel ta- nulmányozni. Az utolsó megfontolásra Sparks és társai hívják föl a fgyelmet azzal, hogy el- magyarázzák a statisztikai és a társadalmi jelentőség közti különbséget (2009). A hatáskutatók magabiztossága abból adódik, hogy a kísérletek és a kérdőívek kicsi, de statisztikailag szignifkáns különbséget találnak az emberek között, akik ki vannak téve az erőszak és a pornográfa hatásainak, illetve azok között, akik nem. Ugyanakkor statisztikai szempontból olyan sok ember férhet hozzá olyan sok erőszakot és szexualitást tartalmazó tartalomhoz, hogy szinte képtelenség azt feltételezni, hogy ezeknek ne lenne valamilyen hatása. Így a kutatók által talált kis eltérések érdektelenek, mert szükségszerűek. Röviden tehát, a statisztikailag szignifkáns eredmény nem azonos a társadalmilag szignifkáns eredménnyel. Másrészt ennek az ellenkezője is igaz lehet. A „kis” hatásoknak pusztító következ-