Page 60 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

58 Ifjúság és média „Halj meg, köcsög, halj meg, viszlát, köcsög, viszlát!” Egy fatal veterán erről így beszélt: „A háború olyan rossz és undorító… Természetellenes, hogy az emberek megölik a másik embert. Ez valami olyasmi, amit senkinek sem lenne szabad megtennie, de sajnos vannak, akik megteszik. És történetesen mi vagyunk azok, akik ezt néha megteszik. Így a zenehall- gatás mesterségesen idézi elő az agressziót… Amikor szükségem van arra, hogy agresszív legyek, felteszek valami agresszív zenét.” (Pieslak, 2007, 140.) Gunter (2008) óva intett attól, hogy az asszociációkat összetévesszük az ok-oko- zati összefüggésekkel. Pieslak adatai azt mutatják, hogy a Go to Sleep hatásának kevés köze van a dal szövegéhez, vagy bármilyen más vágyakozáshoz, ami a fan- tázia szüleménye. Egyes interjúalanyai valójában nem is kedvelték a rapzenét, til- takoztak a nyelvezete ellen, és nem tudták elviselni a tűzvonalon kívül. Talán még ennél is érdekesebb, hogy azt is megjegyezték, hogy a zene agresszív hatásának semmi köze sem volt a dalszövegekhez. A heavy metál zenét gyakran használták az iraki őrizetesek kihallgatásakor. Ebben az esetben „[m]inden más tényezőhöz képest leginkább a torzított gitár és az énekhang artikulációja tűnik a leghatéko- nyabb eszköznek az elvárt frusztráció és irritáció elérésében” (Pieslak, 2007, 144.). Pieslak a Gunter által 2008-ban leírt hatásfolyamatok kulturális magyaráza- tát adja, néhány jelentős változtatással. A hatások szerinte is valósak, de nagyban függenek a társadalmi környezettől és a fatalok szükségleteitől, akik a „befolyás hatása alá akarnak kerülni”. A katonák tudták, hogy a rap gyakran idéz elő erő- szakos fantáziákat, de az „erre vonatkozó, átfogóbb narratíváknak” több köze van a katonák saját történeteihez, mint ahhoz, amiről a Go to Sleep szól. A rapzene hallgatása pedig csoportigényeket tükrözött, nem az egyes személyek vágyait és örömét. A katonák tudatosan vonták magukra Eminem „negatív hatását” nem álta- luk választott extrém körülmények között. Továbbá különbséget kell tenni aközött, amikor fatalok öngyilkossági eseteiről beszélünk, és az olyan szituációk között, amelyekben több ezer fatal keres valami fogódzkodót, ami átsegítheti őket a szer- vezett politikai erőszak borzalmain, miközben az amerikai külpolitika személyes következményeivel kell szembesülniük. Arról a politikáról van itt szó, amit nem ők teremtettek, és amely olyan nemzetközi helyzetet eredményezett, amelynek a megoldását rájuk bízták. Hogy ezzel képesek legyenek megbirkózni, olyan zenét hallgattak, ami éppen azt a pillanatnyi elmezavart váltotta ki, amire szükségük volt, hogy szörnyű dolgokat kövessenek el. Ebben az esetben a médiahatások kér- dése nem azt a problémát veti fel, hogy a fatalok a média szerencsétlen drogfo- gyasztói, vagy hogy olyan felvilágosult aktorok lennének, akik tudatosan kontrol- lálják a média világát. Pieslak bemutatta, miért nem képes sem a „közvetlen hatások”, sem pedig az „egyéni értelmezés” vagy „választás” diskurzusa elégséges magyarázatot adni arra, hogy mitől válik a rap olyan jelenséggé, amely „tesz valamit” a világban. Pél-