Page 58 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

56 Ifjúság és média azonáltal az általam vázolt hatásmodell különbözik attól, ami a nyilvánosságban zajló vitákban megjelenik. Ennek bemutatásához, szembeállítom az Insane Clown Posse (ICP) nevű, zavaros hátterű rapduót Pieslak tanulmányával, amelyben a szerző arról ír, hogy milyen jelentősége van a rapzenének a háborúban. Képzeljük el, hogy véleményt kell formálnunk a detroiti ICP-ről. Ahogyan arra az elnevezésük is utal, a páros tagjai – a színpadi néven Violent J (Erőszakos J) és Shaggy 2 Dope (Drogtól Zavaros) – bohóc arcot festenek maguknak, amit a ra- jongóik kemény magja, az úgynevezett „juggalók” (juggalos) utánoznak is. Web- oldaluk szerint az ICP „a korai kilencvenes évek detroiti underground zenei szcé- nájának sötétjéből tűnt fel”, és azóta is egy multimediális kulturális mozgalmat inspirál (Insane Clown Posse, 2010a). A mai ICP élmény „a zene, a flmek, a bir- kózás és a fesztiválok világát öleli fel”. Az ICP működésének csúcspontja az éven- ként megrendezésre kerülő „Juggalo Találkozó”, egy négy napos karnevál, amely a közelmúltban ünnepelte fennállásának 10. évfordulóját. Az ICP soha sem volt szé- gyenlős az elképzelt erőszak iránti rajongásukat illetően. Miután a „Sötét Karne- vál” Birodalmának részeként megalapították a „Juggalo Birkózó Bajnokságot”, Violent J és Shaggy 2 Dope a következőt bejelentést tették 2010 decemberében: „Úgy tűnik, a JCW szupersztárjai úgy érezték, hogy az ünnepi szezonban két nagyon fon- tos dolog hiányzott: a brutalitás és a vérontás! Ezért úgy döntöttek, hogy ezt azzal orvosol- ják, hogy ezt és egyéb dolgokat is beemelnek a Michigan állambeli Southgate-ben decem- ber 22-én sorra kerülő »The Modern Exchange« elnevezésű zenei eseményre, egy »VILENT [sic] NIGHT!«-nak nevezett rendezvényként.” (Insane Clown Posse, 2010b.) Dalszövegeikben gyakran ördögi fantáziákat taglalnak. Az Another Love Song című számukban Violent J egy olyan férf szerepét alakítja, aki a barátnőjét be- zárja kocsijának csomagtartójába, és miközben a gyilkosság helyszíne felé hajt, azt mondja neki, hogy le fogja szúrni. 2001-ben az ICP-vel riportot készített egy amerikai konzervatív televíziós műsorvezető, Bill O’Reilly. O’Reilly fgyelmeztette a szülőket, hogy kezdhetnek aggódni, ha a tinédzser korú gyerekük az ICP zenéjét hallgatja, mert a pároshoz képest más rapperek „Shirley Temple-nek tűnhetnek”. Az interjúban O’Reilly 7 kérdőre vonta Violent J-t azért, hogy flmre vette, ahogy azt tanácsolja egy 14 éves rajongójának, hogy „menjen haza, és szívjon valamit”. Az ICP azzal érvelt, hogy a rajongóik sokkal inkább a földön járnak, mint ahogyan azt O’Reilly képzeli. A ti- nédzserek okosabbak annál, mint hogy komolyan vegyenek bohócokat. Különben is, ha valaki itt gazember volt, akkor az minden bizonnyal a saját kiadójuk, aki miközben egyetért azzal, hogy a zenéjük sértő és káros, mégis folytatja a terjesz- tést. Egy évtizeddel később a zenekarral szembeni aggodalom felerősödött, mert az ellen-kulturális törekvéseik sikeresek voltak. 2009. március 9-én Martin Bashir az ABC Nightline című műsorában egy olyan gyilkosságsorozatról számolt be, ame-