Page 55 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

2. fejezet: Médiatartalmak 53 laboratóriumi vizsgálatoknak, a hatások természetes körülmények között történő kutatása is problémás, mert a valós vizsgálatok alapján nem tudunk ok-okozati következtetéseket levonni. Ennek alátámasztására Gunter Phillips és Carstensen 1986-os felmérésére hivatkozott, amely a médiában megjelenő öngyilkos tizenéve- sek és a „utánozáson alapuló” viselkedés kapcsolatát vizsgálta. A kutatás arra kér- dezett rá, hogy a statisztikák alapján kimutatható-e, hogy a történetek bemutatását követően emelkedett az öngyilkosság aránya a tizenévesek körében. Gunter meg- jegyezte, hogy ha ez így is történt, képtelenség kideríteni, hogy azok, akik el- dobták az életüket, valóban látták, olvasták vagy hallották ezeket a történeteket. Ennek ellenére Gunter úgy vélekedett, hogy a hatáskutatók lényeges felfedezéseket tettek azzal kapcsolatban, hogy a fatalok hogyan tanulnak a médiából, és ugyan- ezek a kutatók azt is tudták, hogy a hatások szoros összefüggésben állnak a kultú- rával, a narratívával és értelmezéssel. A médiából történő tanulás összetett folya- mat, amely ellenáll az egyszerű, ok-okozati összefüggéseknek: „A médiaerőszak kognitív feldolgozásának tehát több szakasza van. A nézőknek tisztában kell lenniük az erőszak felbukkanásával, meg kell érteniük az okát a narratíva szélesebb kontextusában, értékelniük kell a szerepét, a célját és kimenetelét a résztvevők szempontjá- ból, és a tanulságokat be kell építeniük a társadalomról alkotott tudásukba, ahol az új ta- pasztalatokat más élményekkel vetik össze, miközben ezek módosulhatnak is a folyamat során.” (2008, 1089.) Ebbe azokat a hatásokat is beleértjük, amelyek a tartalmak és a közönség attri- bútumai által magukat a „hatásokat” befolyásolhatják. A médiaerőszakra adott vá- laszreakciókat meghatározza, hogy az erőszak mennyire tűnik „valósnak” a néző számára, hogyan mutatják be az erőszak következményeit (ha egyáltalán bemutat- ják), hogy az erőszak indokolt-e, illetve a nézők hogyan viszonyulnak azokhoz a karakterekhez, akik az erőszakot elkövetik. Végül az összes eddig említett ténye- zőt befolyásolja az, hogy mi ösztönzi az embereket arra, hogy erőszakos játékok- kal játsszanak, vagy hogy ilyen tartalmakat nézzenek. Gunter észrevételeinek nagy hasznát vehetjük Pieslak hatásokkal kapcsolatos eredményeinek értelmezésében. Comstock és Gunter írásait tekintve, illetve ezeket Craig Anderson játékkal kapcsolatos munkáinak pozitív olvasatával kiegészítve, azt találjuk, hogy a hu- szonegyedik század elején a hatáskutatások a hatások társadalmi jelenségként tör- ténő leírása mellett kötelezték el magukat. Azt is belátták, hogy megállapításaik politikai következményei szembe mennek az egyszerű következtetésekkel azzal kapcsolatban, hogy mi a teendő; az egyetlen dolog amit sikerült kideríteni, hogy a hatáskutatóknak még rengeteg feladatuk van. Az eredmény, miszerint a média- erőszak az agresszió különböző formáihoz vezethet, valójában tovább növeli a mé- dia társadalmi hatásaival kapcsolatos kutatások jelentőségét. Az agresszió és az erőszak nem azonosak egymással, és az az elképzelés, hogy a médiának általános hatása van, nem jelenti azt, hogy ezek a hatások egységesek, és mindenkit ugyan-