Page 59 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

2. fejezet: Médiatartalmak 57 lyet összefüggésbe lehetett hozni az ICP ihlette „horrorcore-ral”, vagyis a rap/ horror fantasy szubkultúrával. A rendőrség a „juggalókat” bűnözői csoportoknak nyilvánította Arizona és Pennsylvania egyes részein. Bashir nem gondolta, hogy az ICP zenéjétől valaki gyilkossá válik, vagy hogy minden „juggalo” pszichopata; egyszerűen csak arra volt kíváncsi, vajon milyen közvetett felelősség terheli a zene- kart a gyilkosságok kapcsán. A Bashir-interjú heves tiltakozással zárult. Violent J azt mondta, hogy a gyilkosságok elkövetői sok minden mással együtt történetesen ICP-t is hallgattak, majd határozottan kijelentette: „Nem hiszek azoknak a bizo- nyítékoknak, amelyekről beszél.” A rap hatásaira vonatkozó kísérleti vizsgálatok azt az érvelést erősítik, hogy önmagáért vagy önmagában a zene nem képes rávenni embereket arra, hogy bizo- nyos dolgokat megtegyenek. Ugyanakkor az eredmények kiterjesztik annak az ál- lításnak a hitelességét, miszerint azoknak az embereknek, akik minden évben dollármilliókat hozó, látványos szórakoztatást nyújtó élményt kreálnak, hatalmuk- ban áll befolyásolni fatal rajongóikat. Hiszen vitathatatlanul képesek kisajátítani a fatalok idejének és pénzének egy jelentős részét. Összességében tehát lényeges lenne, hogy a hatásokról végre ne leegyszerűsítő módon gondolkodjunk. Ez azzal a felismeréssel is kezdődhetne, hogy a hatáskutatásnak semmi köze az olyan ki- rívó esetekhez, mint hogy az ICP valóban gyilkosság elkövetésére ösztönöz-e. A hatásoknak azt kell feltárniuk, hogy az agresszív viselkedésformák általános növekedése mit jelenthet a népesség egészében, illetve azon belül a hátrányos hely- zetű csoportok esetében (Comstock, 2008). A különbség megértéséhez nézzük a következő esetet: mi történik, ha megváltoztatjuk azt a kérdést, hogy „A rap gyil- kossá tehet-e valakit?”, arra a kérdésre, hogy „A zenehallgatási szokások hogyan illeszkednek az erőszak kultúrájához?” Vajon elképzelhető-e, hogy egy az Another Love Songhoz hasonló dal olyan ér- zéseket generál, amelyek valamilyen módon erőszak elkövetéséhez vezethetnek? Jonathan Pieslak Irakban szolgáló amerikai katonák zenehallgatási szokásaival foglalkozó kutatása azt találta, hogy vannak ilyen esetek. Ugyanakkor a szerző azt is elmagyarázza, hogy mennyire összetett folyamatok állnak a jelenség mögött – és ez a kutatás valódi eredménye. A hatáskutatások hagyományainak megfelelő- en Pieslak interjúi a katonák általános médiahasználati mintáinak megfgyelésén alapult, amelyben az agresszív zene félhivatalos fegyverként jelent meg a háború- ban. Pieslak megállapítja, hogy „mivel a technológia lehetővé teszi, hogy a kato- nák a zenét sokkal gyakrabban és sokkal változatosabb környezetben hallgassák, beleértve a katonai járműveket is, harci inspirációként a zene szerepe erősebbnek tűnik, mint a korábbi háborúkban […], szinte minden megkérdezett katona azt mondta, hogy zenét hallgatott, mielőtt a katonai bázist elhagyva járőrözni indult. Ebben a környezetben a metal és a rap tűnik uralkodó zenei műfajnak” (2007, 127.). Egy másik népszerű dal, Eminem Go to Sleep (Menj aludni) című száma, ami szintén a gyilkosság témájával foglalkozik, a következő sorokat tartalmazza: