Page 61 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

2. fejezet: Médiatartalmak 59 daként azokat a zavaros szorongásokat hozta fel, amelyek O’Reillyt és Bashirt mo- tiválták – felidézve, hogy Bashir nem tudta pontosan megfogalmazni, hogy mi volt a problémája –, és egy olyan vizsgálatot végzett el, ami pontosan feltárta azokat a körülményeket, amelyek a rapzenét és a valódi erőszakot összekapcsolják. Pieslak óvatos volt azzal, hogy a hatásvizsgálatok érvényességi feltételeivel fog lalkozzon: vagyis hogy kapcsolatba hozza a kitettséget (exposure) a cselekvéssel. Pieslak leg- fontosabb eredménye az, hogy létrehozott egy komplex kulturális narratívát, ami megmagyarázza a Gunter által leírt folyamatokat. A rap esetében ez magában fog- lalja a viselkedés performanszként történő meghatározását, azt kutatva, hogy a performanszokra milyen hatást gyakorolnak a politikai erőviszonyok és a kulturá- lis történetek. A jó hatásvizsgálatok arra ösztönöznek, hogy a média kockázataival kapcso- latos nyilvánvaló félelmek mögé lássunk, alternatív magyarázatokat keresve arra, hogy a hatások hogyan jönnek létre, és elfogadva azt, hogy ezek különböző for- mákban jelennek meg, továbbá a médiának adott esetben pozitív hatása is lehet. A rap tartalmával és hatásaival kapcsolatos kvalitatív vizsgálatok elvetik az O’Reilly és Bashir esetében is felmerült behaviorista nézőpontokat. A hagyomá- nyos hatásvizsgálatok a rap és az erőszak megértésnek jelentőségét a tárgyiasult gender-viszonyok összefüggésében értelmezik. A hatáskutatások és a kultúraku- tatás is egyetért abban, hogy nem tehetünk egyszerű megállapításokat a rap és az erőszak összefüggéseiről, mivel a rap összetett művészeti forma, amelynek a jelentése sokszor homályos, abban az értelemben, ahogy a művészek használják és abban az értelemben is, ahogy a közönség értelmezi. A rapzenét mindkét megkö- zelítés olyan műfajnak tekinti, amelyben sajátos módon keveredik az üzlet, a kul- túra, az erőszak és a performansz. A továbbiakban azt fogom megvilágítani, hogy ez a keveredés miként adhat magyarázatot Eminem iraki szerepére, amit „fegy- verválasztásként” lehetne meghatározni. A rap kvantitatív tartalom- és hatásvizs- gálata a kultúrakutatás számára is hasznos lehet, amennyiben segít megérteni a rap társadalmi jelentőségét. Ezeket az irodalmakat kombinálva megmagyarázhat- juk azokat a „hatásokat”, amelyeket Pieslak vizsgált. A magyarázat érdekes párhu- zamot teremt az előadóművész és a hallgató között. Léteznek a rapzene hallgatásának negatív hatásait kimutató tanulmányok, de ezek attitűdökről, s nem a viselkedésről, illetve az erőszak helyett a szexről szól- nak. Kistler és Lee (2010) elvégeztek egy kísérletet, amelyben – nem nehéz kita- lálni – egyetemista férfakkal dolgoztak. A kutatás azt találta, hogy azok a fatal férfak, akik rendszeresen ki vannak téve a rapvideók intenzív szexuális tartalmá- nak, nagyobb valószínűséggel használnak szexista sztereotípiákat, és sokkal elfo- gadóbbak a nemi erőszakkal szemben a poszttesztek eredményei alapján. Más ku- tatók azonban amellett érveltek, hogy a rapben megjelenő erőszak különbözik más műfajoktól. Egy 203 videót tartalmazó minta tartalomelemzése után Jones (1997) több erőszakot fedezett fel a szövegekben, mint a cselekményben. Jones vizsgálatai azért jelentősek, mert szorosan kapcsolódnak a rap kulturális magyarázatának