Page 65 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

2. fejezet: Médiatartalmak 63 Rodman saját megfgyeléseit használja a faji kérdések tárgyalásakor, de ettől most 9 szeretnék eltérni. Az a gondolat, hogy Eminem élvezi a céltalan erőszakot, és hogy ez a tartalom akadály nélkül jut el az emberek elméjébe, akik gyakorlatias módon ezt arra használják, hogy harcias hangulatba kerüljenek, alaposan alábecsüli a hallgatók performanszainak összetettségét. Sőt, ez az állítás összhangban van a hatáskutatások és a kultúrakutatás koncepcióival és bizonyítékaival is. Rodman értelmezése szerint Eminem dalszövegei kifejezik azt, hogy ő való- jában egy „virtuális” karakter, akinek a performanszát felkapta a közönség, így már nincs felette irányítása. A The Way I Am (Ilyen vagyok) című dal arról szól, hogy lehetetlen az ipar és a különböző közönségek kedvében járni, és hogy milyen frusztrációt jelent a folyamatos nyomás, hogy felfedje a „valódi” Eminemet (az a tény, hogy a nyilvánosságban három nevet használ, azt jelzi, hogy ez a „valódi” nem is létezik). Elkeseredett következtetése, ha van ilyen: akárki lehetek, akit csak szeretnél (I am whoever you say I am). Eminem, Slim Shady és Marshall Mathers egy olyan férf különböző maszkjai, aki csak szeretné felnevelni a lányát, azt tenni, ami jól esik (Rodman, 2006). Itt felfedezhetünk egy párhuzamot Pieslak katonái- val, akik szintén nyilvános szerepet játszanak. Csakúgy, mint amikor Eminem azt mondja: „Nem az vagyok, akinek mondtok”, a katonák is igyekeznek távol tartani magukat az „embertelen és undorító” dolgoktól, amiket meg kell tenniük. Végül is a külpolitika miatt kell gyilkolniuk. Akkor miért is hallgatnak Eminemet? Az elemzések alapján amellett érvelhetünk, hogy a Go to Sleep című dal úgy vált hatásossá, hogy a rapzene a „valóság” kifejezéseként tárgyiasult, nem pedig a képzelőerő által létrehozott művészeti formaként, és a zene így válhatott széles körben használt fegyverré a háborúban. Sőt, egy másik párhuzamot is felfedez- hetünk abban, ahogy a rapperek különbséget tesznek saját életük és a dalokba kó- dolt életek között. A katonák tetteiről szóló beszámolók is különbséget tesznek aközött, amit katonaként tesznek, és aközött, amit civilként. Vagy legalábbis úgy tűnik, hogy ez valóban megtörténhet. Vajon azért vonzó a rap, mert általánosan ismert a műfaj képessége, hogy létrehozza azokat a különbségtételeket, amelyek nélkülözhetetlenek a katonák számára, hogy megőrizzék a józan ítélőképességüket és az önbecsülésüket? Ez inkább csak kérdés és nem következtetés. Ugyanakkor van helye a szakirodalomban, mert azt mutatja, hogy továbbra is sok a megvála- szolatlan kérdés a médiaerőszak működésmódjáról. Következtetés: a hatások kultúrája Az ICP botrány és Pieslak tanulmányának összevetése annak bemutatását szol- gálta, hogy a sajtó előbbivel szembeni aggodalmai nem veszik fgyelembe sem a hatáskutatás, sem pedig a kultúrakutatás eredményeit, ráadásul elterelik a fgyel- met azokról az összetett folyamatokról, amelyek magyarázatot adnak a médiahatá-