Page 62 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

60 Ifjúság és média központi témájához, amelyek a rapet szóbeli narratív performanszként határozzák meg. Erre hamarosan még visszatérünk. Más kutatások a rap kereskedelmi hatásait hangsúlyozták. A rapperek ugyanis sajátos történeteket mesélnek el a gazdaság és az élettapasztalatok közötti kapcso- latról. Schener és munkatársai (2008) úgy vélekedtek, hogy a rapvideók több ter- mékelhelyezést tartalmaznak, mint erőszakot. Ebből kifolyólag vizsgálataikban azzal foglalkoztak, hogy a közönség hogyan közvetített pozitív és negatív attitű- döket a rapperek felé azokkal a termékekkel kapcsolatban, amelyek a videókban szerepeltek (mint például a Courvoisier konyak). De Gregorio és Sung szintén a termékelhelyezést vizsgálták 1954 és 2002 közötti, 3476 slágerlistás dalban (2009). A kutatók azt találták, hogy a rap a legnépszerűbb műfaj a promóció tekintetében. Ezek a vizsgálatok a rapzenét a kereskedelem és a fogyasztás ünnepléseként hatá- rozták meg. Azonban a kutatók szerint ezek nem közvetlenül befolyásolják a kö- zönséget, hanem a termékek értékelése az előadóval kapcsolatos attitűdöktől függ. A kutatás következtetései az „összetett hatások” elvét tükrözik, miszerint a közön- ség a tartalmat úgy értelmezi, hogy az látszólag összezavarja azt, amit a nyilván- való tartalom jelent. Például a rapben megjelenő nőgyűlölet gyakran felmerülő kérdés. Ugyanakkor Dixon és társainak (2009) felmérése, amelyben 141 afro-amerikai egyetemista vett részt, azt találta, hogy a rapzene hallgatása pozitívan befolyásolja az önbecsülést, és hogy a rap rajongói kisebb valószínűséggel tartják a műfajt nőgyűlölőnek. 8 Ez nem jelenti azt, hogy néhány rapper ne lenne nőgyűlölő, de a hatáskutatás bi- zonyítékot ad arra, hogy a rap befolyását nem lehet nyilvánvaló dolgokból egysze- rűen levezetni, például abból, hogy az erőszakos szexizmust dicsőíti. Még ha a rappereknek van is „preferált olvasata” – olyan dolgok, amelyeket ténylegesen el akarnak mondani, meg akarnak értetni –, ezek irrelevánsak lehetnek a közönség számára. Ezzel összefüggésben Bill Yousman (2003) megjegyezte, hogy a rap nép- szerűsége a fatal fehér hallgatók körében sokszor együtt jelenik meg a rasszista attitűdökkel. A rap sok esetben az üzletről szól. Kvalitatív kutatók gyakran használják ezt a megfgyelést annak bizonyítására, hogy feltárják a performatív hatások elvét. Pél- dául sokan érvelnek amellett, hogy a férf rapperek macsó pózolása azt fejezi ki, hogy önmagukra vállalkozóként tekintenek. A tudósok itt egyetértenek Violent J-vel; a legfontosabb a zeneipar, és nem az, hogy mi hagyja el a rapperek száját. Sköld és Rehn a rap műfajt olyan narratívaként határozták meg, ami arról szól, hogy a vállalkozói életformát hogyan lehet megélni az üzleti iskolák és a menedzs- ment szakirodalmában leírt vállalati környezet világán túl: „Ha »a kisstílű szélhámost« (hustler) egy sajátos szóbeli hagyomány vállalkozói fgurája- ként kezeljük, lehetőségünk nyílik megvilágítani, mennyire tarthatatlan a »vállalkozói lét« hagyományos defníciója, ahogy az a gyakorlat is, hogy bizonyos helyszínek teljesen kívül esnek a vállalkozások tanulmányozásán.” (2007, 53.)