Page 48 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

46 Ifjúság és média ziba, megnézünk egy flmet, amelyben egy férf megüti az őt kigúnyoló nőt. Ez- után megkérnek arra, hogy egy másik hallgató közreműködésével végezzünk el egy általános ismeretekre vonatkozó tesztet. Vicces, hogy már korábban is talál- koztál ezzel a diákkal – ő az, aki udvariatlanul szólt hozzád a vetítés előtt. Enge- délyt kapunk arra, hogy minden alkalommal enyhe áramütéssel büntessük ezt a diákot, amikor hibás választ ad. Csak rajtad múlik, hogy mennyi ideig tart az elektromos sokk. Kommunikáció szakos hallgatóként könnyen felismered ezt a ha- gyományos frusztráció/agresszió tesztet (Anderson és Murphy, 2003; Kirsh, 2007), és még azt is tudod, hogy olyan ingernek voltál kitéve, ami haragot vált ki. Ez a forrása az érvényességgel kapcsolatos problémának: pontosan tudod, hogy mi tör- ténik. Lehet, hogy hosszabb ideig sokkolod az alanyt, mert tudod, hogy ezt várják el tőled. Vagy lehet, hogy egyáltalán nem vagy hajlandó sokkolni a társad, mert tudod, hogy az oktató az ilyen helyzeteket keresi. Akárhogy is, a válaszod nem reprezentatív a nagyközönség vonatkozásában. Comstock magyarázata az érvényességgel kapcsolatos kérdésre azt mutatja, hogy a hatáskutatók pontosan tudják, hogy a munkájuk még akkor is társadalmi jellegű, ha a módszerek célja az, hogy a médiafogyasztást leválasszák a társada- lomról. A tudósoknak itt nagyon óvatosnak kell lenniük a hipotézis és a következ- tetés megkülönböztetésekor. Néhányan ellenzik az olyan kísérleti megközelíté- seket, amelyekben az embereket egyéni, pszichológiai karakterekként értelmezik, s nem társadalmi és kulturális lényként. Ezek a megközelítések az alanyokat úgy kezelik, mintha azok csupán mentális vonások és impulzusok halmazai lennének, amelyek a tudományos vizsgálatok által elkülöníthetőek, manipulálhatóak. Ennek a kritikának csak a fele igaz. Korai hatáskutatásaikban Defeur és Ball-Rokeach (1989) kifejtették, hogy az első kísérleti módszerekkel dolgozó médiatudósok való- ban a pszichológiai vonásokat hangsúlyozták. Manapság pedig a hatáskutatások azért fontosak továbbra is, mert a tudósok még mindig annak az előnyeit hang- súlyozzák, amikor a hatásokat olyan körülmények között vizsgálják, ahol az ala- nyokat kiemelhetik az átlagos médiahasználatuk kontextusából (Murray, 2008). Ugyanakkor mégis helyénvalóbb azt mondani, hogy hatáskutatók tisztában vannak azzal, hogy a társadalmi aspektusok hatással vannak a kutatási eredményekre. Comstock felhívta a fgyelmet arra, hogy a hatáskutatásokkal kapcsolatban felhal- mozott tudás adatai egyetemi hallgatóktól származnak, akik feltehetően pontosan tudják, hogyan „manipulálják” őket, és ennek megfelelően válaszolnak. Bizonyos értelemben tehát ezek a vizsgálatok azt „mérik”, hogy a hallgatók mennyire szoci- alizálódtak a tudományterülethez. Tehát a média hatásairól szóló viták valójában arról szólnak, hogy hogyan jön létre a tudás, ki hozza létre, illetve hogy milyen mértékben hagyták fgyelmen kí- vül a fatalok szerepét a diszciplína alakulásában. A fenti érv alátámasztására, áll- jon itt a következő feladat: tegyük fel, hogy egy média és kulturális tanulmányok szakos hallgatót 2010 végén felkértek, hogy a pornográfa és az erőszak jól ismert