Page 45 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

2. fejezet: Médiatartalmak 43 tekkel. Ezért mielőtt tovább lépnénk, lényeges áttekinteni, hogy a legtöbb hatás- kutató hogyan vélekedik a média és a társadalom kapcsolatáról, és azt is, hogy a fatal médiahasználók kutatása milyen szerepet játszott az ezzel kapcsolatos gon- dolkodásmód kialakításában. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a „hatáskutatás” hagyományosan kísérletek és kérdőívek segítségével szerzett adatok kvantitatív elemzését jelenti, célja pedig annak vizsgálata, hogy a gondolatainkat és a tetteinket hogyan befolyá- solja a média (Gunter, 2008; Sundar, 2009). Az elmúlt évtizedben az így szerzett adatok alapos vizsgálata rendre azt mutatja, hogy az agresszív médiatartalmak erőszakos irányba befolyásolják a közönséget, rövid és hosszú távon egyaránt (pl. Brown és Hamilton Giachristis, 2004; Anderson et al., 2010). Nem meglepő tehát, hogy az ifjúság és a média témakörében született legtöbb kutatás valamilyen módon a „hatások” problémájára fókuszál. Még azok a tanulmányok is az alat- tomos és káros médiaüzenetek koncepciójának lebontásával kezdődnek, amelyek az ifjúsági médiahasználat pozitív aspektusaival foglalkoznak. Ebből kifolyólag a hatáskutatásokat mindenkinek ismernie kell. Következésképpen ez a fejezet a kor- társ hatáskutatásokkal foglalkozik és megmagyarázza, hogy a „hatások” kérdése miért számít „ifjúsági” problémának, továbbá bemutatja azt, hogy a hatáskutatá- sok és a kultúrakutatás hogyan egészíthetik ki egymást. Érvelésem leglényegesebb pontja szerint a hatáskutatás nem ad magyarázatot arra, hogy néhány fatal miért utánozza a képernyőn látható erőszakot. A hatáskutatás ehelyett azzal foglalkozik, hogy mit jelent egy olyan társadalomban élni, ahol a média alapvető hatást gyako- rol a társadalom egyes csoportjaira. Az efféle kutatásokban az elsődleges kérdés az, hogy hétköznapi körülmények között hogyan befolyásolja a média a „normális” embereket. A kérdés feltételezi, hogy a hatások társadalmi jellegűek, mert azokat társadalmi körülmények idézik elő, nem pedig egyéni pszichológiai folyamatok. Ennek a megközelítésnek az eredménye az a felismerés lehet, hogy lehetséges úgy beszélni a média hatásairól, hogy nem feltételezzük, hogy a fatalok, akikre való- ban hatást gyakorol a média, naivak vagy sérülékenyek. Az egyik axiómánk az lehet, hogy a média hatásával kapcsolatos félelmek hosz- szabb múltra tekintenek vissza, mint a hatások tudományos vizsgálata. A témá- 1 ban született írásokban mutatkozó „körkörösség” azt bizonyítja, hogy az elmúlt 40 év alatt nem történt jelentősebb előrelépés a területen. Míg a társadalomtudósok továbbra is olyan vizsgálatokat végeznek, amelyek egyértelműen azt bizonyítják, hogy a videojátékok, a horrorflmek és a hasonló tartalmak erőszakossá teszik a fatalokat, addig a humán értelmiség ezeket a bizonyítékokat megbízhatatlan- nak tekinti. Úgy tűnt, hogy ez a nézeteltérés csak tovább fokozódik az új évezred elején. A hatásvizsgálatok új bizonyítékokkal álltak elő, és új lendületet kaptak a változóban lévő technológia, az új módszerek és a tudósok által, akik az eredmé- nyeikkel kapcsolatos kritikákra csaknem egy évszázad alatt összegyűjtött adat- mennyiség birtokában válaszolhattak. A kritikus kutatók ekkor már évek óta azt hangsúlyozták, hogy a kísérletek túlságosan manipulatívak ahhoz, hogy bármi ér-