Page 71 - Andy Ruddock – Ifjúság és média

3. fejezet: A médiatechnológia hatásai 69 ban. Az ENSZ vezető tisztségviselője azt mondta, hogy „a közösségi média eszkö- zét akarja arra használni, hogy kapcsolatba léphessen az emberekkel és meghall- gathassa az ötleteiket” (Egyesült Nemzetek Rádió, 2012). Eközben Pan egy ismerős utópisztikus elképzelést is kifejtett: a közösségi média műszaki kapacitása azt je- lenti, hogy első alkalommal a fatalok a szó szoros értelmében együtt „lóghatnak” az emberekkel, akik meghatározzák a jövőjüket. Pan akciói az ENSZ azon meggyőződéséből születtek, hogy a médiához való szabad hozzáférés az igazságos világ előfeltétele. Ezt az elkötelezettséget fejezi ki az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 19. cikke, amely így szól: „Mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz; ez a jog magában foglalja a be- avatkozás nélküli véleményalkotást, és az információk keresését, vételét és továbbítását bármilyen médiában, határoktól függetlenül.” (United Nations, 1948.) Mivel a Google+ képes kiküszöbölni az idő és a tér által támasztott kihívásokat, úgy tűnik, megfelelő eszköz ahhoz, hogy a 19. cikk valósággá váljon. Ugyanakkor nagyjából ugyanabban az időben, amikor az ENSZ-ben megfogalmazták ezeket az alapelveket az 1940-es években, a kanadai közgazdász, Harold Innis arra fgyel- meztetett, hogy ha mást nem is, a történelem azt biztosan megtanította, hogy a gyorsabb, széles körben elterjedt kommunikációs technológiák valójában kevésbé demokratikus hellyé teszik a világot: „A hatalmas fejlesztések a kommunikáció területén csak megnehezítették a megértést. Még a tudomány, a matematika és a zene is, mint a nyugati gondolkodásmód utolsó menedéke, a gépesített köznyelv bűvöletébe estek. Az üzleti gondolkodásmód új monopóliumokat követel a nyelvben és új nehézségeket teremt a megértésben.” (Innis, 1947.) Ha Innis képes lett volna beszélni Pannal, fgyelmeztethette volna, hogy a globális kommunikáció magántulajdonú társaságokba történő kiszervezése feltehetően nem oldja meg a globális demokrácia problémáit. Innis úgy vélte, hogy a technológia kérdése valójában nem technológiai, hanem történelmi: népek, kultúrák, birodal- mak és vállalkozások története. Tehát, ha a 2011-es arab tavaszhoz hasonló esemé- nyeket tekintjük, ahol a fatalok példátlan szerepet vállaltak a politikai változások elősegítésében, miközben nyilvánvalóan támaszkodtak a közösségi média segítsé- gére abban, hogy azonnal magukra vonják a világ fgyelmét, fontos megkérdezni, hogy bizonyos médiaműfajok és vállalkozások miért vonódnak be a fatalok bizo- nyos mozgalmaiba, bizonyos okok miatt, bizonyos időkben. Ebben az értelemben az a kérdés, hogy a közösségi média hogyan változtatta meg a világot, továbbra is a társadalomtörténet problémakörébe tartozik; meg kell értenünk, hogy a társadal- mi rendellenesség hátterében a kultúra áll. Hogy igazoljuk a médiatechnológiák történelmi megközelítésének értékét, a fe- jezet megvilágítja a társadalomtörténet legfontosabb kérdéseit, majd ezeket a té- mákat összeköti a közösségi média és a hallgatói ellenállás szakirodalmával, végül