Page 32 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

30 Határtalan médiakultúra A nemzeti flmkultúra kereteinek újragondolása azonban nem pusztán a tar- talomelemzés szempontjából jelent új kérdésirányokat. A gyártás és a befogadás új kontextusai legalább ennyire lényegesek. Hiszen a mai európai flmkultúrában a tisztán nemzeti produkciók egyre kevésbé jellemzőek. Éppígy, hagyományos érte­ lemben lokalizált vagy lokalizálható közönségről is egyre kevésbé beszélhetünk, amennyiben például ez egyes nemzeti flmkultúrák alkotásait nem csak idehaza nézik (sőt a művészflmeknek nagyobb közönsége van külföldön és fesztiválokon, mint odahaza), és már rég nem a mozi a flmfogyasztás központi intézménye. A gyártás tekintetében a koprodukciók számának emelkedése és a szupranacionális támogatások (regionális flmalapok, illetve az európai támogatási rendszerek) erő­ södése a perdöntő, a befogadás szempontjából pedig az új technikák és platformok (DVD, VOD, letöltőkultúra), illetve az önálló iparrá és intézményrendszerré tere­ bélyesedett nemzetközi flmfesztiválvilág rendezi át a terepet. A kortárs európai / nemzeti flmkultúrák fő kérdése nem az, hogy könnyű vagy nehéz egyes produk- ciók nemzeti hovatartozásának eldöntése, hanem hogy mit kezdünk a mindenféle értelemben határátlépő flmek hosszú sorával. Kinek szólnak, miről mesélnek, mi­ lyen azonosulási mintákat mutatnak fel ezek a flmek? Ki és mennyiben tud magá­ ra ismerni a történeteikben és hőseikben? Vegyünk csak párat az elmúlt bő tíz év magyar flmjeiből. A torinói ló, Fehér isten, A napfény íze, Arccal a földnek, Sacra Corona, Drum bun – Jó utat, Womb – Méh, Isztambul, Varga Katalin balladája, Szobafogság (Pinprick), SOS Love – Az egymillió dolláros megbízás, Morgen, Bahrtalo! Jó szerencsét! Ezeknek a flmeknek a rendezői között van nemzetközi­ leg jegyzett magyar rendező, elsőflmes vajdasági, illetve román flmes, Magyar- országon tanult amerikai, illetve itt élő brit rendező. Mindegyik koprodukció, mindegyiknek több-, de inkább soknemzetiségű a stábja és a szereplőgárdája, bár akad közöttük olyan is, melynek „csak” egyik fontos szereplője nem magyar, ha­ nem ismert olasz színész. A beszélt nyelveket tekintve is igen változatos a lista. Van közöttük Magyarországon játszódó kamaradráma, akad Erdélyben játszódó történet, de van fktív helyszínen és időben játszódó darab is. A határátlépés, a helyszínváltoztatás, az utazás, a kultúraköziség majd’ mindegyikben meghatá- rozó. Nem sorolnánk be mindegyik flmet a magyar nemzeti flmográfába (mert a flmtörvények pontrendszere vagy a kategorizációs logika mást adna ki), de mind­ egyik flm intenzív dialógusban van a magyar kultúrával és flmkultúrával. A nemzeti flmkultúra kereteinek újragondolása a gyakorlatban (a flmkészítői, kulturális, elemzői gyakorlatban) annyit tesz, hogy ezekkel a gyártási, intézményi, kulturális vonatkozásokkal és kölcsönkapcsolatokkal bíbelődünk. Annak esélye és koloniális olvasatai Metropolis, 2011/3. 56–65., illetve strAusz László: Visszabeszélés és ön - egzotizálás. A posztkoloniális filmelméletek kelet-európai alkalmazhatóságáról. Pannonhalmi Szemle, 2014/1. 104–119.