Page 36 - Antalóczi Tímea – Határtalan médiakultúra

34 Határtalan médiakultúra legnagyobb részesedéssel a cseh flmek bírnak, a legmagasabban jegyzett nemzet­ közi fesztiválokon (Cannes, Berlin) azonban szinte alig szerepelnek cseh flmek. Az elmúlt évtized fesztivál-sikersztoriját a román szerzői flmek jelentik, miköz­ ben odahaza a román flmek piaci részesedése szinte láthatatlan. (A magyar példa inkább a románhoz, a lengyel pedig inkább a cseh esethez áll közelebb.) Ez persze csak sarkított példa, és ha egyáltalán, akkor a kisebb és közepes flmgyártások jellemzésére lehet érvényes, hiszen a német, francia, orosz, spanyol vagy olasz fl­ mek esetében, már csak az adott flmkultúra volumene miatt is, nem válnak ilyen drasztikusan szét a népszerűség és a presztízs szempontjai. Sokan tehát az amerikai flm európai dömpingjét épp arra vezetik vissza, hogy a nyelvek, kultúrák, intézmények és szabályozások által sokszorosan tagolt európai piacon a legtöbb nemzeti flmkultúra szükségszerűen és elsősorban a saját piacára „termel”, a lokális igényekre koncentrálva azonban nem tud nagyobb körben sike­ res lenni. Amennyiben viszont egy tágabb, regionális vagy nagyobb nemzetközi (európai) közönséget szólít meg, akkor a gyártási és kulturális sajátosságok, illetve különbségek összeegyeztetése jelent problémát. Erre a flmre? Ennyi pénzt? Ha egy flmet sokan néznek meg, vagy egy flm sok és komoly díjat kap, akkor általában nincs mit magyarázni. A kasszasiker és a fesztiválsiker önmagában erős legitimitást ad. A nemzeti flmgyártások többsége természetesen arra törekszik, hogy a népszerű flmkultúra és a presztízsflmek számát növelje, és a közöttük lévő „szürke zónát” csökkentse, vagy valamilyen egyéb érvvel (kulturális tarta­ lom, elsőflmesek támogatása, koprodukciók elősegítése stb.) megvédje a sem nem sikeres, sem nem díjnyertes flmeket. Az arányok, az érvek és a módszerek azon­ ban nagyon eltérőek, ahogy az európai nemzeti flmkultúrák karaktere is nagyon különböző. Az előzőekben egyetlen kurta félmondat erejéig már szóba került az, hogy az európai flmek döntő többsége dominánsan közpénzből készül. Mégpedig nem ke­ vés pénzből, a becslések szerint évente több mint kétmilliárd eurót fordítanak a különböző európai fnanszírozási rendszerek flmgyártásra. Láthattuk azt is, hogy 9 piaci sikerre ez a befektetés csak ritkán és nehezen váltható. Ezért is szokás úgy fogalmazni, hogy az európai flmgyártások alapproblémája, hogy a gyártási költsé­ 9 Ebben az összegben csak a közvetlen finanaszírozás (nemzeti, szupranacionális és regionális) van benne, a közvetett támogatás (befektetési és adókedvezmények) újabb 1 milliárd eurót tesznek ki. Lásd Public funding for film and audiovisual works in Europe. European Audiovisual Observatory, Strasbourg, 2011.