Page 111 - Hartai László – Médiaesemény-esettanulmányok

3. A Rezešová-eset (avagy a sztárbotránytól az intézményi botrányig) 109 privát beszédben is egyre több szó esik valamely jól azonosítható deviáns (mumus-) csoport megengedhetetlen viselkedéséről, akikkel kapcsolatban – a média hatha- tós közreműködésével – ellenséges hangulat alakul ki. A média által táplált mi-ők szembenállásban egyre nagyobb, már-már a közösség alapértékeit és létét fenye- gető eltúlzott, aránytalan veszélyként azonosítódik a mumus-csoport elfogadhatat- lan viselkedése. A megfgyelők nagyobbnak tartják a deviáns viselkedést hordozó csoportot, magatartásuk következményeit súlyosabbnak és mélyrehatóbbnak észle- lik, mint amilyen az valójában A mesterségesen gerjesztett kollektív felháborodás csillapítására közintézmények, politikusok, vagyis a hatalom is közbelép, hogy „megvédje” a közösséget a „jóvátehetetlennek tűnő” károkozástól. Rendet ígérve a kemény kéz politikája jegyében, olykor zéró toleranciát hirdetve szigorúbb szabá- lyozási környezettel nehezítik vagy blokkolják a veszélyes csoport tevékenységét A folyamat lefutása dinamikus, a közérdeklődés nem igazán tartós a szóban forgó üggyel kapcsolatban Mindezek alapján világosan látszik, hogy a Rezešová-ügy nem felel meg a klasszikus morálispánik-koncepciónak, a súlyos baleseteket okozó, a közutak rend- jét veszélyeztető celebek időben szóródó, bár rendszeresen bekövetkező botrányai nem kapcsolódtak össze, sem a média, sem a közönség nem lát bennük lehetőséget arra, hogy mumus-csoportként azonosítsa őket. 25 Az igazságszolgáltatásban működő és esetleg könnyebben korrumpálható ma- gánszakértők csoportját úgyszintén nem azonosítja a média mumusként, noha az igazságszolgáltatás fertőzöttsége látszólag akár kiválthatna morális pánikot is, ám ez ebben a formában sosem történt meg Amikor az Erich Goode és Ben-Yehuda szerzőpáros az 1990-es években vizs- gálni kezdte, hogy a morális pánikok milyen társadalmi csoportok közreműkö- désével jönnek létre, világossá vált, hogy a klasszikus elmélet jórészt az alulról (és részben a felülről) kezdeményezett morális pánikokat jellemzi, és nem igazán tudja megragadni a középről, érdek- vagy foglalkozási csoportok, lobbik által kez- deményezett morálispánik-jelenségeket „Az érdekcsoportok kampányai gyakran közömbösek a politikai elit érdekeire nézve, vagy szemben állnak azzal. Tehát az érdekcsoportok önálló cselekvők, saját jelentés-meghatározó po- tenciállal rendelkeznek, képesek akár az elit érdekeinek ellenében is a közvélemény befolyásolá- sán keresztül a politikai témák meghatározására. Az érdekcsoportok hangja szervezettségükből következően messzebbre hallatszik. (…) [A] félelmek artikulációját az érdekcsoportok végzik. A társadalmilag beágyazott széles körben osztott félelmek a nyersanyagot, míg a szervezeti ak- tivisták az irányultságot, az intenzitást és a hatékony megjelenést biztosítják a morális pánik számára. Végül előkerül a félretett motivációs dimenzió is: egy morális pánikban a pánik tartal- 25 A celebekhez is köthető partikultúra résztvevőinek veszélyesként azonosított viselkedése azonban már le - írható morálispánik-jelenségként, mint az a West-Balkán-tragédia kapcsán kibontakozó dis kurzusban jól tetten érhető. Részletesebben lásd: Barna Emília: Partikultúra és morális pánik: A naiv devianciaelmélet logikájának megje lenése a médiadiskurzusban a West Balkán-tragédia kapcsán In: Deviancia Szakkollégiumi Füzetek VI. Szegedi Társadalomtudományi Szakkollégium, 2011. 5–24.