Page 104 - James Potter – Médiaműveltség

80 II. rész: A közönség Ez azért van, mert még nem képesek felfogni, hogy az agyag mennyisége ugyanaz akkor is, ha megváltoztatják az alakját – vagyis a mennyiség megőrződött, konzer- válódott akkor is, ha az alak megváltozott. Mire elérik a 7 éves kort, a gyerekek értelme már elég érett ahhoz, hogy megértsék a konzerváció fogalmát. A kognitív érés a tévénézési szokásaikra is hatással van A gyerekek már 6 hó- napos korban elkezdik fgyelni a tévéképernyőt (Hollenbeck és Slaby, 1979), 3 éves korukra pedig sokuk szabályos tévézési szokásmintát fejleszt ki, és nagyjából egy- két órát tölt a készülék előtt naponta (Huston et al., 1983), miközben a tévénézés elsősorban felfedező jellegű cselekvés számukra. Ez azt jelenti, hogy olyan egyedi történéseket keresnek, amelyek kitűnnek bizonyos mozgások, színek, zene, hang- effektusok vagy furcsa zajok miatt. Az akciót keresik, nem a párbeszédet. Nem igazán értik, az egyes elemek hogyan állnak össze történetté, a szereplők céljai miként befolyásolják a cselekményt, s azt sem, hogy a szereplők miért változnak a történet eseményei miatt (Wartella, 1981). Ennek az az oka, hogy a kisgyerekek- ben nem fejlődött még ki a narratívák átfogó, összetett megértésének készsége. Amíg többet meg nem tanulnak a narratív fejlődés lényegéről, addig nagyon nehe- zen tudják az egy-két percnél hosszabb történeteket értelmezni (Meadowcroft és Reeves, 1989). 4 éves kor táján azonban a gyerekek kevesebb időt töltenek már a felfedezéssel, és többet a kereséssel. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek elkezdik tervezni, mit is ke- resnek; fgyelmük nem csak véletlenszerűen lódul meg valamilyen irányban, egyik kiemelkedő akciótól a másikig. Óvodás korukra a folyamatos történetek képesek már megtartani fgyelmüket, amelyet ekkor a formai jellegzetességekre összponto- sítanak, amikor arról döntenek, mi a fontos egy adott műsorban. Nevetést hallva például arra következtetnek, hogy a műsor egy komédia. Szintén 4 éves korban kezdik el a gyerekek megkülönböztetni a reklámokat a műsoroktól. Ez eleinte nehézséget okoz, amíg ki nem fejlődik bennük az érzékelési megkülönböztetés készsége A próbálgatásos módszerrel való tanulás szakaszában a gyerekek bizonytalanok a különbséget illetően, vagy felületes érzékelési, vagy affektív jeleket vesznek alapul a különbségtételhez. Némi gyakorlással azonban ügyesebbek lesznek a reklámok és a műsortartalmak megkülönböztetésében. Azt is meg kell tanulniuk, hogy a reklámok fzetett üzenetek, amelyeket úgy alakítottak ki, hogy általuk rávegyék őket arra, hogy valamit megvegyenek – vagy megkérjék a szüleiket ugyanerre. Az 5 és 7 év közötti gyerekek mindössze 10%-a rendelkezik egyértelmű, határozott tudással a reklámok profttermelő motiváltsá- gáról, s az ilyen korú gyerekeknek mintegy a fele egyáltalán nincsen a reklámok természetének tudatában, s hiszi azt, hogy a reklámok pusztán a szórakozásunkat szolgálják. B. J. Wilson és Weiss (1992) például kimutatta, hogy az idősebb (7–11 éves) gyerekekhez hasonlítva a fatalabbak (4–6 évesek) kevésbé képesek egy adott játék reklámját felismerni, és annak szándékát megérteni, mikor egy rajzflm szü- netében azt levetítik, még akkor sem, ha az adott termék „szószólója” egy másik rajzflmfgura.