Page 106 - James Potter – Médiaműveltség

82 II. rész: A közönség Az érzelmi „jártasság” magasabb szintjeit úgy érjük el, hogy az érzelmekkel kapcsolatos tapasztalatokat szerzünk azáltal, hogy szoros fgyelemmel követjük ér- zéseinket a médiával való interakcióink közben Ahogy egyre több tapasztalatot gyűjtünk az érzelmekről, egyre pontosabb megkülönböztetéseket tudunk tenni. Például ismerjük a düh érzését, mert ez az egyik alapvető érzelem. Ahhoz azonban tapasztalatra van szükség, hogy különbséget tegyünk a gyűlölet, a felháborodás, az őrjöngés, a haragvás, az ellenségeskedés, a viszálykodás, a neheztelés, a meg- botránkozás, a megkeseredettség, a bosszankodás, az ingerlékenység és a felbő- szültség között A kognitív fejlődésbeli hiányosság megakadályozhatja, hogy a médiaüzenetek- hez érzelmi reakciókat rendeljünk. Az egészen kicsi gyerekek például nem találják meg a kötőelemeket egy folyamatos történetben – ehelyett az egyes különálló ele- mekre összpontosítanak. Ezért nem egészen értik a megszakítást, s emiatt a meg- szakítások növekedésével érzelmi viszonyulásuk a történethez korlátozott marad A gyermek abbéli képessége tehát, hogy érzelmi reakciót adjon a médiaüzenetek- re, nemcsak amiatt korlátozott, hogy nem képes még mindenféle érzelemre, hanem azért is, mert nem képes még megérteni, miért történnek bizonyos dolgok a törté- net egyes részei közben Serdülőkorukra a gyerekek elérik a kognitív érettség szintjét, s ekkorra minden kapu kitárul előttük a narratívák összes fajtájának megértéséhez. Néhány serdülő- nek vagy felnőttnek azonban így sincs különösebb érzelmi reakciója a média törté- neteire. Vannak ugyanis, akik kognitív fejlettség terén igen magas szintet érnek el, érzelmileg viszont nagyon is alulfejlettek. Goleman (1995) amellett érvel, hogy az egyén érzelmi intelligenciája kölcsönhatásban van az IQ-jával, mondván: „Két agyunk van és két értelmünk – és két különböző fajta intelligenciánk: a racionális és az emocionális. Hogy az életben hogyan boldogulunk, az mindkettőtől függ – nemcsak az IQ, hanem az érzelmi intelligencia is számít. Való igaz, az intellektus érzelmi intelligencia híján nem képes a legjobb hatásfokkal működni.” (28. o.) Az érzelmi fejlődés ezért szorosan összekapcsolódik a kognitív fejlődéssel. Az olvasni vagy képi narratívákat követni képtelen gyerekek érzelmi reakciói az üzenetekben lévő mikroelemekre adott reakciókra korlátozódnak. Ahogy végbemegy az érzelmi érés, az ember egyre jobban képes a magában és másokban megnyilvánuló érzel- mek „olvasására”, mivel nagyobb fokú empátiája és öntudatossága van. Ezzel el- lentétben azok, akiknek alacsonyabb az érzelmi fejlődési szintje, kevésbé képesek a szereplőkön keresztül, tehát „másodkézből” megtapasztalni az érzelmeket, vagy tévesen azonosítják őket. Az érzelmi és kognitív fejlődés kapcsolata különösen fontos, amikor a gyere- keknek próbálunk segíteni abban, hogy a reklámot megértsék. Közkeletű az elkép- zelés, hogy ha segítünk a gyerekeknek megérteni a reklám természetét, akkor ke- vésbé lesznek kiszolgáltatva a hatásának Az empirikus kutatások azonban nem szolgálnak meggyőző bizonyítékkal erre (Rozendaal, Lapierre, van Reijmersdal és