Page 111 - James Potter – Médiaműveltség

5. fejezet: A gyerekek mint speciális közönség 87 Korlátozások alkalmazása Van, aki úgy nőtt fel, hogy médiaterhelését a családi szabályok korlátozták, ame- lyek megszabták, mennyit és mikor tévézhet, és milyen fajta műsorokat nézhet. A médiahasználatot a jó magaviseletért járó jutalomként állították be, vagy ha a gyerek rossz volt, büntetésből korlátozták. A kutatók viszont úgy találták, hogy sok háztartásban egyáltalán nincsenek szabályok a médiahasználatra. Rideout, Foehr, Roberts és Brodie (1999) egy kér- dőíves kutatásban arra az eredményre jutott, hogy a gyerekek 49%-a azt mondja, nincsenek náluk otthon szabályok a tévénézésre, míg 42%-uk úgy nyilatkozott, hogy otthonukban szinte állandóan be van kapcsolva a televízió. Jordan (2001) azonban a szülőket kérdezte meg ezzel kapcsolatos szokásaikról, akiknek viszont 61%-a azt mondta, hogy vannak otthoni szabályaik a tévénézésre. Vagyis a szülők hajlamosabbak azt hinni, hogy otthonukban vannak szabályok a tévénézésre, mint a gyerekek Melyek ezek a szabályok? Azon családok közül, akik azt állították, vannak sza- bályaik, 92% mondta, hogy bizonyos műsorokat tiltanak, 76%-uk mondta, hogy a gyerekeiknek előbb be kell fejezniük a házi feladatot vagy a háztartási teendőket, mielőtt tévézhetnek, és 69%-uk mondta, hogy korlátozza gyermekei tévénézéssel töltött idejét (Stanger, 1997). Ki alkalmazza ezeket a szabályokat? A tévénézési szabályokat alkalmazó szü- lők többnyire olyan anyák, akik rendelkeznek valamilyen (magasabb) iskolai vég- zettséggel, és komolyan aggódnak a televízió negatív hatásai miatt (J. D. Brown, Childers, Bauman és Koch, 1990; Valkenburg, Krcmar, Peeters és Marseille, 1999). Azok a gyerekek, akik észlelik a tévénézésre vonatkozó szabályokat ott- honukban, általában fatalabb korúak (Abelman, 1999; J. D. Brown et al., 1990). A 8 éves vagy annál idősebb gyerekek körében 61% mondta, hogy nincsenek ott- hon szabályok a tévénézésre vonatkozóan (Rideout et al., 1999). Azokat a szülőket, akiknek vannak szabályaik, vélhetően nem általános jellegű aggodalom vezérli a terheltséggel kapcsolatban, hanem inkább abbéli félelmük, hogy bizonyos tartalmak negatív hatással lesznek gyerekeikre Valkenburg és tár- sai például (1999) egy hollandiai felméréssel azt mutatták ki, hogy a tévénézési szabályokat az afelől érzett aggodalom motiválja, hogy a gyerekek olyasmit látnak, amitől megijednek, vagy agresszív lesz a viselkedésük. Ugyanezt az aggodalmat mutatta ki Krcmar és Cantor (1996) is. Jelentésük sze- rint a megkérdezett amerikai szülők 90%-a azt nyilatkozta, hogy az erőszakos tar- talmak nézését igyekeznek korlátozni gyerekeik előtt. Jordan (2001) szintén azt közölte, hogy több szülő aggódik amiatt, hogy gyerekei mit néznek a tévében (70%), mint amiatt, hogy mennyit tévéznek (19%).