Page 116 - James Potter – Médiaműveltség

92 II. rész: A közönség kognitív fejlődése, és ezen a szinten is marad – vagyis kapacitásunk ezután ugyan- az marad A további korosztályokba tartozók tehát azonos kognitív képességekkel rendelkeznek, minek folytán tanulási különbségeik más dolgoknak tudhatók be, mint például az IQ, a tapasztalat vagy a kitartó szorgalom. Eron, Huesmann, Lefkowitz és Walder (1972) például amellett érvel, hogy amikor egy gyerek eléri a serdülőkort, viselkedési mintái és gátló vezérlő funkciói immáron kikristályo- sodtak. Ez vélhetően téves elgondolás. Egyre gyűlik a felnőttek további kognitív változásról szerzett tapasztalatait do- kumentáló irodalom is. P. M. King (1986) például szemlét állított össze azokból az írásokból, amelyek a felnőttek formális érvelési képességét tesztelték, és arra a kö- vetkeztetésre jutott, hogy „a felnőttek meglehetősen nagy részéről bizonyosodott be, hogy nem alkalmaz formális gondolati műveleteket, még azok sem, akik jártak főiskolára” (6. o.). Következtetése az általa elemzett 25 tanulmány tükrében tart- ható, beleértve a formális érvelési képességet mérő tesztek sokaságát, és a felmé- résekben részt vevő 18–79 éves felnőttek széles körét. A mérések egyharmadában a válaszolók kevesebb mint 30%-a tett tanúságot teljes mértékben formális logikai gondolkodásról, és majdnem az összes mérésre igaz, hogy a felnőttek nem több mint 70%-a bizonyult teljesen képesnek a formális szinten való gondolkodásra. Piaget fejlődési szakaszelméletében tehát az az állítás, miszerint az ember 12 éve- sen megszerzi a formális fejlődési szakasz érettségét, téves. Lehet, hogy az ember 12 évesen készen áll arra, hogy a formális fejlődési szakaszba lépjen, de a legtöb- bünkkel mégsem így történik Az erkölcsi érvelés képessége nem minden esetben fejlődik a korban való előre- haladással. Van der Voort (1986) például semmilyen bizonyítékot nem talált arra, hogy a gyerekek erkölcsi értelemben egyre kritikusabban ítélnék meg az erőszakos viselkedést, ahogy idősebbek lesznek. A „jó karakterek” viselkedésének elismeré- sében sem talált semmilyen csökkenést. Sőt, ahogy idősebbek lettek, a gyerekek egyre inkább hajlottak rá, hogy a rosszak tetteit jóváhagyják, elfogadják. Vagyis bár a gyerekek egyre több kognitív képességet sajátítanak el, ahogy idősebbek lesznek, az erkölcsi meglátásaikra ez nem feltétlenül igaz. Bármely korosztályt tekintve, az erkölcsi fejlettségnek széles választékát találjuk. Az is igaz, hogy az idősebb gyerekek nem automatikusan fejlettebbek erkölcsi téren, mint a fata- labbak Összefoglalva elmondható, hogy bőséges bizonyíték áll rendelkezésre arról, hogy az ember gyerekkorban kognitív, érzelmi és erkölcsi fejlődésen megy keresz- tül, és hogy ez a fejlődés nem áll meg serdülőkorban, hanem az ember egész élete folyamán folytatódik. Azt is fontos továbbá megjegyeznünk, hogy adott korban nem mindenki van a fejlődés azonos szintjén, hiszen bármely adott életkorban je- lentős eltéréseket tapasztalunk az embereket vizsgálva. Valószínűsíthető, hogy sok olyan felnőtt van, aki nincs olyan kognitív, érzelmi vagy erkölcsi fejlettségi szin- ten, mint sok gyerek.