Page 115 - James Potter – Médiaműveltség

5. fejezet: A gyerekek mint speciális közönség 91 Második problémánkat az adja, hogy a szülők gyerekek irányában való segítő magatartásáról folytatott felmérések nagy része a tévénézésre korlátozódik Mind- ezidáig igen keveset tudunk arról, hogy a szülők miként segítik gyerekeiket az in- ternetes terhelés feldolgozásában, különös tekintettel a közösségi hálózatok olda- laira és a(z online) játékokra. Az a kevés kutatás pedig, amely e témában már lezajlott, nem igazán ígéretes. Byrne és Lee (2011) például lefolytatott egy orszá- gos felmérést, melyben 465 olyan szülőt kérdezett meg, akiknek 10 és 16 éves kö- zötti korú gyermeke van, és kimutatta, hogy jelentős ellentmondás van a szülők és gyerekek közt a náluk használatos és a bevált stratégiákat illetően. A harmadik probléma az, hogy sok szülő nem tudja, mit mondjon a gyerekei- nek, hogyan segítse őket médiatudatossá válni, vagy maga sem ismeri a szabá- lyokat. Ha a szülők maguk nem rendelkeznek kellő médiaműveltséggel, akkor a segítségük vélhetően negatív hatásokat fejt ki ahelyett, hogy valóban segítené a gyerekeket A különleges kezelés újraértékelése Egyértelmű, hogy a kisgyerekek hátrányban vannak a serdülőkhöz és a felnőttek- hez képest, továbbá az ő érettségi és tapasztalati szintjük alacsonyabb. Érthető te- hát, miért kezeljük a gyerekeket különleges csoportként, amelyet meg kell védeni a negatív médiahatások kockázatától. Azt is fgyelembe kell azonban vennünk, hogy sok kamasz és még felnőtt is jelentős hiányosságokkal küzd az érettség és a ta- pasztalatszerzés terén. Vizsgáljuk meg ezeket a hiányosságokat részletesebben, és nézzük, mi lesz a hozadékuk a médiaműveltség terén. Érettség Nagy a kísértés, hogy azt gondoljuk, ha egyszer már befejeződött a gyermekko- runk, elértük a kognitív, érzelmi és erkölcsi érettségnek azt a szintjét, hogy tud- junk vigyázni magunkra a médiaterhelés során, és ne szoruljunk segítségre. Ezt a gondolkodást támasztja alá Piaget kognitív fejlődésről megalkotott elmélete is. A legtöbb ember azt gondolja, hogy mivel a Piaget-féle fejlődési szakaszok 12 éves kornál érnek véget, kognitív értelemben mindannyian felnőttek leszünk 13 éves korunkra Ez azonban puszta félreértelmezése Piaget szakaszelméletének Igaz ugyan, hogy Piaget elmélete és vizsgálódása a serdülőkornál megáll, írásaiban azonban semmi nem utal arra, hogy a kognitív fejlődés 12 éves korban véget is ér. Egyszerűen csak a gyerekekre korlátozta vizsgálatát és magyarázatait. Idővel azonban azt a tényt, hogy Piaget nem fordított fgyelmet a későbbi életszaka szokra, sokan érvként használták fel amellett, hogy 12 évesen nyugvópontra ér az ember