Page 137 - James Potter – Médiaműveltség

6. fejezet: A tömegmédia óriásvállalatainak fejlődéstörténete 113 Konvergencia A tömegmédia iparágainak természetét úgy érthetjük meg legjobban, ha észre- vesszük, mennyire erőteljes befolyással volt rájuk az elmúlt évtized folyamán a konvergencia, ami egy jó ideig így maradhat még a jövőben is. A legáltalánosabb értelemben a konvergencia pusztán annyit jelent, hogy a korábban különálló dol- gok összevonásra kerülnek A média esetében a konvergencia a korábban külön- álló kommunikációs csatornák egyesítését jelenti, amelyet az őket egymástól éle- sen elkülönülő médiakategóriákba soroló jellemzőik elkopása tesz lehetővé. Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, hogyan változtatta meg a tömegmédia természetét a konvergencia három típusa: a technológiai, a marketing szerinti és a pszichológiai. A technológiai konvergencia arra utal, ahogyan az információraktározási és -közvetítési innovációk megváltoztatták a tömegmédia iparágait, kikezdve azt az elgondolást, miszerint a kommunikáció csatornái egymástól elkülönülnek. A kon- vergenciának legnagyobb löketet adó, kulcsfontosságú technológiai innováció nem a számítógép volt önmagában, hanem az a szoftverkód, amely a számítógépeket működteti. Ez a szoftverkód digitális – vagyis diszkrét, egyedi számok formájában íródik, tárolódik és kerül leolvasásra, amelyek sorozatokba rendezve kommunikál- nak bizonyos mintákat A számítógép és a digitális kód több mint fél évszázada jelen van, mégis csak körülbelül két évtizeddel ezelőtt kezdte a média az analóg kódolás helyett a digitális kódolást használni Az analóg kódolás az információnak olyan felvétele, tárolása és elérése, amely egy médium fzikai tulajdonságaira tá- maszkodik. A hangfelvételek hőskorában például a mérnökök analóg módszerrel tárolták a hangfelvételek információit. Közvetítésük, továbbításuk elsődleges mé- diuma a bakelitlemez volt. A felvételt a lemezbe nyomtatták barázda formájában, a barázda mélységében és szélességében levő apró fuktuációk kialakításával. Egy tű végigmozgott a barázdán, ahogy a bakelitlemez körbeforgott egy forgató alapon. A tű felvette a barázda apró fuktuációit, és elektromos impulzussá alakította őket, amelyeket továbbított az erősítő és aztán a hangszóró felé, ahol ezek mozgássá alakultak, ami a tömörített levegő hullámait indította el az emberi fül felé. Az 1970-es években a zenei felvételeket gyártó vállalatok megkezdték az elmozdulást a bakelitlemezektől a mágneses kazetták felé, de továbbra is az analóg kódolási rendszert használva. Mind a bakelitlemezek, mind a kazetták ki voltak téve a ko- pásnak és romlásnak – vagyis az üzenetek a használat következtében leromlottak Aztán az 1990-es években a vállalatok elkezdték digitális kódra fordítani a zenét, és ezt a kódot kompaktlemezeken (CD-ken) tárolták, amelyeket lézer olvasott, és ez általában csökkentette a felvétel kopását és romlását A digitális jelző szimbólumok és byte-ok (általában számok) sorozatának hasz- nálatát jelenti, amelyek nem függenek semmilyen médium fzikai jellemzőitől. Az analóg módszerrel a hangokat nagyon más módon tárolják és érik el, mint a foto- grafkus képeket, így nem lehetséges mindkettőt azonos eszközön tárolni, vagy