Page 139 - James Potter – Médiaműveltség

6. fejezet: A tömegmédia óriásvállalatainak fejlődéstörténete 115 szintén ebbe került vállalatokkal kellett versenybe szállniuk Most azonban a mé- diavállalatok saját csatornájuk skatulyáján kívül is terveznek; kiszélesítették piaci aktivitásukat azzal, hogy sok-sok utat találtak üzeneteik terjesztésére a lehető leg- több csatornán át A technológiai konvergencia következtében a csatornák sokkal kevésbé fonto- sak már, mint amilyenek voltak, és immár az üzenet került a középpontba. Manap- ság a médiavállalatok elsősorban a rétegközönségek igényeire gondolnak, s azután kifejlesztik az ezeket kielégítő üzeneteket. Ezeket annyi formára fordítják át, amennyire csak lehet, hogy bevonzzák és megtartsák a közönséget – ez pedig le- het flm, tévé, számítógéppel, notebookkal, mobiltelefonnal elérhető weboldal stb. Ennek a folyamatnak két főbb előnye van. Az egyik az, hogy egyetlen üzenet sok bevételi útvonalat generálhat, és így a médiavállalat egyszer fzeti ki annak létre- hozását, és többször gyűjthet be fzetséget érte. A másik előny az, hogy amikor az üzenet megjelenik a csatornában, arra ösztönzi a közönség tagjait, hogy más csa- tornákon is megtalálják azt. Azok például, akik elolvassák Az Éhezők Viadala- könyveket, ösztönzést éreznek arra, hogy viszontlássák az ottani szereplőket, hely- színeket és cselekményt egy flmben, sőt, szeretnének a flmekben szereplő színészekről olvasni a magazinokban, újságokban és a rajongói weboldalakon. Ez az általános konvergenciára törekvés azt is megváltoztatta, ahogyan a mé- diavállalatok a közönséget látják. A múltban a nagy médiavállalatok arra töreked- tek, hogy a lehető legnagyobb közönséget vonzzák be. Ehhez gondoskodtak arról, hogy üzeneteik mindenkihez szóljanak, anélkül hogy bárkit megsértenének nyel- vezetükkel vagy bizonyos olyan témákkal, amelyeket az általános közönség egy része ízléstelennek tart. Így tehát az úgynevezett LCD műsorszerkesztői elvet ve- zették be – amely a legkisebb közös nevező (lowest common denominator) angol rövidítéséről kapta a nevét, s erre is utal. A tartalomszerkesztés mára egészen át- alakult valamivé, amit „hosszúfarok­marketingnek” („long tail” marketing) neve- zünk. Hogy megértsük, mi is ez a hosszú farok, gondoljunk arra a görbére, ame- lyet azok a statisztikusok és főiskolai tanárok alkalmaznak a normál eloszlásra, akik „grafkon szerint osztályoznak”. Tetszőleges jellemző alapján – magasság, súly, IQ, teszteredmények stb. – rendezik el az embereket a legalacsonyabb elért értéktől a legmagasabb felé haladva, és a legtöbb ember a középmezőnyben gyűlik össze. Vegyük például a magasságot. A felnőtt férfak kb. 120 cm-től kb. 210 cm- es magasságig oszlanak el, amely körülbelül 1 méternyi terjedelem. Ezzel az át- fogó leírással a felnőtt emberek kétharmadát a középső, kb. 12-15 cm-es zónába sűrítjük össze (168 cm és 183 cm közé), amely a görbe legkövérebb átmérőjét al- kotja. A vastag zóna mindkét oldalán kevesebben vannak, ők azok, akik alacso- nyabbak vagy magasabbak a többségnél; ezek a kis területek a vastag rész két ol- dalán a farkak A farkak mindkét végükön elkeskenyednek a magassági eloszlás esetén – szinte nem létezik olyan felnőtt férf, aki kb. 210 cm-nél magasabb vagy kb. 120 cm-nél alacsonyabb. Amikor azonban egyéni érdeklődési körökről van szó, mint például a zene vagy szórakoztatás esetében, az eloszlás kövér közepe nem is