Page 262 - James Potter – Médiaműveltség

238 IV. rész: Tartalom lemvonásokat. Ez az, ami miatt két csoport – az afrikai amerikaiak és a nők – han- gosan bírálják, hogy demográfai csoportjuk milyen sztereotípiák szerint kerül áb- rázolásra a televíziós történetekben A sztereotípiák ártalmasak lehetnek más területeken is, például a foglalkozások, a család, az idősek és a testképek terén. 10.3. táblázat: Példák elterjedt sztereotípiákra – Az erős, magabiztos rendőrségi nyomozó, aki szokatlan módszereket használ az utcai söpredékkel szemben. Irritálják tekintélyelvű felettesei, de mindig megoldja a feladatait a saját, szokatlan módszereivel. – A gondoskodó anya, akinek furák a gyerekei és idióta a férje. – A szexi fatal színésznő/modell/ápolónő/titkárnő, akiben romantikus vonzalom ébred a férf hős irányába. – A buta szőke, aki felszínes, csak a külső megjelenéssel és a ruhákkal törődik, és nincs benne semmi józan ész. – A fatal punk, aki alantas és erőszakos bűncselekményeket követ el, jellemzően kábítószerért. Kemény és pimasz egészen addig, amíg a rendőrség meg nem félemlíti, és vádalkut nem köt vele – Az idétlen, bumfordi kamasz fú, aki nevetségesen rendellenes szociális képességekről tesz bizonyságot, és bár nagyon érzékeny, sohasem tanul a hibáiból. Afrikai amerikaiak. Úgy tűnik, hogy az afrikai amerikaiakkal kapcsolatos sztereo- típiák megváltoztak a televízióban. Busselle és Crandall (2002) egy, az etniku- mokról szóló irodalom televíziós megjelenéséről írt kritikájában három következ- tetést vont le. Elsőként, a szituációs komédiák világa az egyik olyan hely, ahol az afrikai amerikaiak olyan arányban vannak jelen, mint a valóságban is, ebben vi- szont – a való világtól eltérően – nincs diszkrimináció, szegénység és bűnözés. Másodsorban igen kevés olyan dráma van, amelyet fekete bőrű családokról írtak. Ahogy azt számos kutató alátámasztotta, a fekete családok ábrázolásában az a kö- vetkezetes meggyőződés tükröződik, hogy rengeteg lehetőség van számukra, és hogy kemény munkával gazdasági jólétet lehet teremteni. Harmadrészt relatíve ke- veset tudunk az afrikai amerikai szerepekről azokban a műsorokban, ahol a leg- több szereplő fehér. A meglévő bizonyítékok alapján úgy tűnik, hogy a fehér és a fekete szereplők gyakran kerülnek a munkahelyen kapcsolatba, ahol a feketék gyakrabban szerepelnek a fehérek feletteseként, mint beosztottjukként vagy mun- katársként (Entman és Rojecki, 2001). Végül pedig, amikor az afrikai amerikai szereplők nem a közép- vagy a felső osztály tagjai, akkor inkább társadalmilag nemkívánatosként, mint dolgozó szegényekként vannak ábrázolva.