Page 264 - James Potter – Médiaműveltség

240 IV. rész: Tartalom Az etnikai hovatartozás kulcsszerepet játszik a foglalkozások képernyőn való ábrázolásakor: kevesebb a nem fehér bőrű diplomás, mint a fehér bőrű, de arányai- ban több nem fehér bőrű dolgozik a rendfenntartásban. Az USA munkaerőpiacával összehasonlítva a diplomások és a rendfenntartók túlreprezentáltak, míg a cégve- zetők, fzikai munkások és a szolgáltatási szektorban dolgozók alulreprezentáltak (Signorielli és Kahlenberg, 2001). A kormányzati alkalmazottak sem vitték sokra a televíziós sztereotípiákban Egy 1955 és 1998 között a főműsoridőben vetített sorozatok összesen 1234 epizód- ján végzett felmérés feltárta, hogy a kormányzati alkalmazottak gyakran kerültek ábrázolásra negatív szerepben. A politikusok 51%-a szerepelt negatív, akár kor- rupt, akár idétlen szerepben (Aversa, 1999). Családok. A családok televíziós megjelenítése némi változáson ment át. Egy ta- nulmányában Scharrer (2001) összehasonlította a családok ábrázolását tévés szi- tuációs komédiákban az 1950-es évektől az 1980-as évekig, és úgy találta, hogy az apák a nemrég lefutott évadokban butábbnak voltak ábrázolva, mint a korábbi éva- dokban. A családi komédiákban a családok felnőtt tagjai ma hajlamosabbak a nyíl- tabb interakcióra, és gyakoribb az érzelmek kifejezése a házaspárok kapcsolatában (Douglas és Olson, 1995), a felnőtteknek azonban több konfiktusuk van a gyer- mekekkel. Ennek eredményeképpen a rokoni kapcsolatok inkább konfiktusossá, mint összetartóvá váltak a modern televíziós családokban a korábbi évtizedekhez képest A modern családok emellett kevésbé képesek mindennapi életüket szervez- ni, és gyermekeiket szocializálni (Douglas és Olson, 1996). Idősek. Az idősebb szereplőket tipikusan nem tisztelik és nem becsülik a televí- ziós szórakoztatásban, jellemzően excentrikusként, bizonytalanként, csökönyös- ként és bogarasként ábrázolják őket. Testkép. Három, 1967 és 1997 között megjelent magazin számainak tartalmi elem- zése kimutatta, hogy a férftestet egyre szikárabbnak, izmosabbnak és deltásabb- nak ábrázolták. Ez egyezik azzal, hogy az ideális férftest vékony és atlétikus. „A férfak szépségének szociokulturális standardjai előtérbe helyezik az erőt és az izmosságot.” (Law és Labre, 2002, 697.). A hollywoodi flmipar is célpontja a kritikáknak amiatt, hogy rögeszmésen ra- gaszkodnak bizonyos testképekhez. Alexandra Kuczynski Beauty Junkies: Inside Our $15 Billion Obsession With Cosmetic Surgery címmel írt könyvet, amelyben amellett érvel, hogy Hollywood egy olyan szépségideált hozott létre, amely a ter- mészetben nem létezik. „Ez az ideál hetyke, szimmetrikus, és vékony a teste, de nagyok a mellei (úgy is nevezik, »cicik a pálcikán«).” (Kantrowitz, 2006, 54.). Ál- lítja, hogy Hollywood tökéletes testalkatú hírességeket hoz létre, majd elárasztja a médiát a róluk készített képekkel, mintaként odaállítva, hogy mindenki ezt pró- bálja meg elérni. Azok, akik nem képesek elérni ezeket az ideálokat, műtéteknek