Page 265 - James Potter – Médiaműveltség

10. fejezet: Szórakoztatás 241 vetik alá magukat, vagy depressziósakká válnak. Himes és Thompson (2007) ké- szített egy tanulmányt annak vizsgálatára, hogy a túlsúlyos szereplők hogyan ke- rültek ábrázolásra a flmekben és a televíziós műsorokban. Úgy találták, hogy a kövér szereplők jellemzően megbélyegződtek – azaz a nem túlsúlyos szereplők gyakran szemtől szembe gúnyolták ki őket, vagy csináltak viccet a testsúlyukból. Azt is kimutatták, hogy a férf szereplők háromszor valószínűbben tettek kövérsé- get gúnyoló megjegyzéseket vagy vicceltek a kövérséggel, mint a nők. Ellentmondásos tartalmi elemek A szórakoztatóipar világában minden megbocsátható, kivéve az unalmasságot. Amikor a televíziót kritika érte a sok mutatott erőszak miatt, Howard Stringer, a CBS elnöke a televíziót kitakarítani hivatott elvárásokkal szemben így érvelt: „Nem akarjuk a hatalmas tarlót unalmas tarlóvá változtatni.” (USA Today, 1993 július 1., 2A.). Ez tehát a kulcs – a tévének és más szórakoztató médiának nem szabad unalmasnak lennie Gondoljunk vissza ennek a fejezetnek a korábbi részére, miszerint a producerek számára nagyon nehéz a történet formuláját úgy használni, hogy felcsigázzák és képernyő előtt tartsák a közönséget. Nagyon tehetséges írónak kell lenni ahhoz, hogy olyan történetet találjon ki valaki, ami nem unalmas. A kevésbé tehetséges írók három pillérre támaszkodhatnak: szex, erőszak és durva nyelvezet. Azonban mindhárom pillér ellentmondásos, mivel ha az írók és producerek túl messzire mennek, a nézők panaszkodni fognak. A producerek mégis gyakran használják ezeket az elemeket, hogy felrázzák a közönséget, és elkerüljék, hogy az egyébként sablonos cselekmény és hétköznapi szereplők unalmassá váljanak. Szex Az amerikai kultúrában sokan vannak, akik megütköznek, ha szexet vagy mezte- lenséget látnak a televízióban. Az FCC érzékeny erre, és keményen fellép ilyen esetekben. A CBS-t például 550 000 dollárra bírságolta meg a 2004-es Super Bowlon történt mellvillantós incidens kapcsán, hogy megbékítse a rengeteg pana- szost (Fabrikant, 2004). Mindamellett a producerek folyamatosan feszegetik a ha- tárait a közönség szexábrázolásokat illető toleranciájának. Gyakoriság. A szexuális tartalmú jelenetek az 1970-es évek óta gyakoriak a tele- vízióban (Buerkel-Rothfuss, 1993; Cassata és Skill, 1983). Amennyiben a szex defnícióját csak az aktus képi megjelenítésére szűkítjük le, akkor a gyakoriság főműsoridőben óránként egy (B. S. Greenberg et al., 1993) és két (Fernandez-