Page 270 - James Potter – Médiaműveltség

246 IV. rész: Tartalom ként” – mondta S. Robert Lichter, a központ elnöke (Goldstein, 1999, B1). Az erő- szakos flmek egy további elemzése során Sapolsky, Molitor és Luque (2003) nép- szerű 1990-es években készült „verekedős” flmek tartalmi elemzését végezte el, és több erőszakos jelenetet talált bennük, mint a hasonló flmekben az 1980-as évekből. Egy változás volt, hogy a közelmúltban készült flmek ritkán keverték az erőszakos és a szexuális jeleneteket. A kutatók feltették azt a kérdést is, hogy va- jon nők vagy férfak voltak inkább az áldozatok, és úgy találták, hogy ezekben a „verekedős” flmekben több volt a férf áldozat, mint a nő. Nem álltak meg azon- ban ennél a következtetésnél, és megállapították azt is, hogy a női áldozatok ará- nya magasabb a „verekedős” flmekben, mint az 1990-es években üzleti szempont- ból sikeres akció, illetve kalandflmekben. Ez azt jelenti, hogy ha egy nő kerül egy „verekedős” flmben ábrázolásra, akkor nagyobb az esély, hogy áldozattá válik, továbbá a nőket hosszabb ideig láthatjuk rettegni, mint a férfakat. A flmelőzetesek is bővelkednek az erőszakban. Kölcsönzött flmeken végzett vizsgálatok szerint az ezekhez kapcsolt előzetesek többsége tartalmazott erősza- kot, és ezek az ábrázolások általánosak voltak az MPAA besorolástól (G/PG, PG- 13 és R) függetlenül (Oliver és Kalyanaraman, 2002). Az előzetesekben megjelenő erőszak azonban a beharangozott flmek marketingjének és terjesztési költségeinek növekedésével hozható összefüggésbe A televízióban látható erőszak nemcsak a gyakoriság, hanem a kontextus szem- pontjából is – azaz, ahogyan megjelenítésre kerül – vizsgálat tárgya volt. Például W. J. Potter és Ware (1987) úgy találta, hogy az erőszakosság esetében gyakori, hogy az elkövetőt megjutalmazzák, az áldozatokat viszont ritkán látjuk nagy fáj- dalmak és szenvedés közepette. Így volt ez az NTVS tanulmányai szerint is, ahol is az erőszakos cselekmények miatt ritkán járt büntetés, és az áldozatok is ritkán voltak láthatók bármilyen ártalmas következmény elszenvedése közben Az elkö- vetők 37%-a vonzóként, a cselekmények 44%-a pedig indokoltként jelent meg. Ezen minták alapján arra jutottak a kutatók, hogy az erőszak nemcsak hogy gya- kori volt a televízió világában, hanem tipikusan igazoltnak és dicsőségesnek is áb- rázolódik (lásd W. J. Potter és Smith, 2000). Az erőszak szintje a médiában sokkal magasabb, mint az erőszak és bűnözés a valóságban. Ezt Oliver (1994) mutatta be, aki félig valóságon alapuló rendőrségi műsorokat elemzett, mint például a COPS. Úgy találta, hogy az összes bűncselek- ményből, amely után az FBI nyomoz, a gyilkosság, a nemi erőszak, a rablás és a támadások összesen 13,2%-ot tesznek ki, de a televízió világában ez a négy erő- szakos bűncselekmény az összes bűntény 87%-át teszi ki, továbbá az FBI jelentése szerint a bűncselekmények 18%-a kerül felderítésre, míg a televízióban 61,5%, azaz amikor a tettest elfogják, megölik vagy öngyilkos lesz. A televízió ismét csak inkább a nagyobb izgalmakat kiváltó bűnesetekre koncentrál, és nem az unal- masakra és hétköznapiakra, és a felderítési arány is kielégítőbb a tévében, mint a valóságban