Page 266 - James Potter – Médiaműveltség

242 IV. rész: Tartalom Collado, Greenberg, Korzenny és Atkin, 1978) jelenetszám között ingadozik. A szappanoperákban az arány még magasabb Ha a szex defnícióját tágan értelmezve ideértjük az összes szexuális tevékeny- ség képi megjelenítését, a csókolózást, pettinget, homoszexualitást, prostitúciót, szexuális erőszakot, akkor az óránkénti jelenetszám 3-ra emelkedik a főműsor- időben, és 3,7-re a szappanoperákban (B. S. Greenberg et al., 1993). Ha pedig a defníciót tovább tágítjuk, és belevesszük a szexről való beszédet és a szexuális képzeleteket is, az óránkénti megjelenés száma 16-ra szökik fel a főműsoridőben (Sapolsky és Tabarlet, 1990). A legtöbb szexről való beszéd a kora esti órákban vetített szituációs komédiákban jelenik meg, humoros kontextusban. A legfrissebb vizsgálatok 1997 és 2002 között folytak, amelyekben 10 csatorna 2817 műsorát elemezték, és kimutatták, hogy a műsorok körülbelül kétharma dában (64%) jelent meg valamilyen szexuális tartalom, és 14%-ában nemi aktus. A tiné- dzserek legkedveltebb 20 műsorának 83%-a tartalmazott szexuális megjelenítést. Az átlagos arány körülbelül három jelenet per óra volt. A hálózati főműsoridőben látható műsorok kétharmada (67%) tartalmazott szexuális témájú beszédet vagy szexuális magatartást, óránként átlagosan 5 jelenetben. A szexuális megjelenítés számaránya pedig tovább emelkedik. Ötéves időtávlatban a nemi aktust mutató műsorok százalékos aránya 7%-ról megduplázódott 14%-ra (Kaiser Family Foundation, 2003; Kunkel, Eyal és Donnerstein, 2007), ha azonban egy hosszabb időtartamot vizsgálunk, ezzel ellentétes mintát találunk. Ezt illusztrálja Hetsroni (2007) metaelemzése a televíziós szexuális ábrázolásokkal kapcsolatos eredmé- nyeket illetően. 18 évad 2588 órányi műsorának elemzési eredményeit vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az óránkénti szexuális tartalom megjelenítésé- nek száma az évek során csökkent. Ez pedig különösen fgyelemre méltó a szexuá- lis tartalmú párbeszédeket és heteroszexuális aktusokat illetően, de ugyanez igaz az illegális szexuális tevékenységekre és a szexualitással kapcsolatos kockázatokra és felelősségekre fgyelmeztető üzenetekre is. Melyik következtetésnek hihetünk? Növekszik vagy csökken a szexuális ábrá- zolások számaránya a televízióban? Úgy tűnik, a legjobb válaszként az adható ezekre a kérdésekre, hogy el kell ismernünk, hogy a szexuális tartalmú ábrázolá- sok aránya időről időre változik, és ez a változás ciklikus. Valamely időszakokon belül úgy tűnik, az ábrázolások száma növekszik, ahogy a producerek igyekeznek az elfogadhatóság határát kijjebb tolni, míg más időszakokban csökken az ilyen ábrázolások száma, válaszul a közfelháborodásra. A végszó ebben az esetben az lehet, hogy a szexuális ábrázolások mindig is szórakoztató médiaüzenetek részeit fogják képezni, mivel az emberiséget mindig is érdekelte – és érdekelni fogja – a szex. Következmények. A szexualitás ábrázolására a legtöbbször egészségügyi szempon- tok fgyelembevétele nélkül kerül sor. Schrag (1990) jelentése szerint az amerikai gyerekek és tizenévesek átlagosan több mint 14 000 nyílt szexuális hivatkozással