Page 263 - James Potter – Médiaműveltség

10. fejezet: Szórakoztatás 239 Nemek. A nemi a sztereotípiák száma bőséges. A nők sokkal inkább hajlamosak panaszkodni ezekre a nemeket érintő sztereotípiákra, mivel több a nőket, mint a férfakat illető negatív sztereotípia. A férfak általában pozitív személyiségi jellem- vonásokkal kerülnek ábrázolásra, mint például hozzáértés, vezetői képességek és bátorság. Ami a nőket illeti, két fő sztereotípia létezik: ha a nő egyedülálló, akkor gyakran kerül szexuális tárgyként ábrázolásra. Nagy hangsúly helyeződik arra, hogy a női test attraktív, kívánatos és fatalos. Ha a nő anya, akkor jellemzően bölcsként és gondoskodóként kerül ábrázolásra. A nő proflja a főműsoridős televí- ziózásban nem sokat változott 50 év alatt (Elasmar, Hasegawa és Brain, 1999). A nemeket érintő sztereotípiák még az ismeretterjesztő műsorokban is megje- lennek. Barner (1999) a szexuális szerepek sztereotípiáit vizsgálta meg a gyerme- keknek szánt ismeretterjesztő műsorokban a Szövetségi Kommunikációs Tanács (Federal Communications Commission – FCC) megbízásából. A tartalmi elemzés rámutatott arra, hogy a férfak képviselete erősebb volt, és mindkét nem szereplői sztereotipikus szexuális viselkedést mutattak, továbbá inkább a férfak cselekede- teinek volt valamilyen hatása vagy következménye, míg a nők cselekedeteit hajla- mosak voltak teljesen fgyelmen kívül hagyni. Foglalkozások. A kutatások folyamatosan úgy találták, hogy a munka világát a férf szereplők dominálják, és a nők közt van több olyan, akit nem lehet foglalko- zás szerint kategorizálni (Signorielli, 1990; Signorielli és Bacue, 1999; Vande Berg és Streckfuss, 1992). Az 1990-es években például Signorielli és Bacue (1999) ki- mutatta, hogy 10-ből 4 női szereplő egyáltalán nem dolgozik (20,3%), vagy a fog- lalkozása ismeretlen (19,2%). Összehasonlításképpen 4-ből kevesebb mint 1 férf szereplőre volt igaz, hogy nem lehetett megállapítani a foglalkozását (12,4%), vagy nem munkavégzés közben volt ábrázolva (12,3%). Ezek az ábrázolások alapvetően azt sugallhatják, hogy az otthonon kívüli munkavégzés nem olyan fontos a nők- nek, mint a férfaknak. A munka televíziós világában a női szereplők általában alacsonyabb státussal rendelkeznek, mint a férfak, ez viszont megfelel a valóságnak is. Ahogy Farley (1998) megjegyzi, általánosságban a férfak többre hivatottak, mint a nők, és a fér- fak házi munkában való részvétele (vagy éppen ennek ellenkezője) gyakran a há- zastársak eltérő keresetével van összefüggésben. Érdekes módon, a családi állapot fontos jelzés a nők foglalkoztatása során. Az 1970-es és 1980-as években a televíziós műsorokon végzett tartalmi elemzés ki- mutatta, hogy a férjezett nőknek kevésbé volt az otthonin kívül más munkája, ellenben több egyedülálló, elvált vagy özvegy nő jelent meg úgy, mint aki nem otthon dolgozik. Összehasonlításképpen, a férf szereplők családi állapota nem volt befolyással a foglalkoztatásukra. A legtöbb férf szereplő munkát végző emberként került ábrázolásra, az egyedülálló férfak egy kis csoportja mellett, akik nem dol- goztak (Signorielli, 1982, 1990; Signorielli és Kahlenberg, 2001).