Page 269 - James Potter – Médiaműveltség

10. fejezet: Szórakoztatás 245 Attól függően, hogy miként határozzuk meg az erőszak fogalmát, az erőszak a teljes szórakoztató műsorkínálat 57%-tól 80%-ig terjedő arányban volt jelen ( Columbia Broadcasting System, 1980; Greenberg et al., 1980; Lichter és Lichter, 1983; „NCTV Says”, 1983; W. J. Potter és Ware, 1987; Schramm, Lyle és Parker, 1961; Signorielli, 1990; Smythe, 1954; Williams, Zabrack és Joy, 1982). A legkiegyensúlyozottabb vizsgálatot a televíziós erőszak tárgyában Gebner és társai végezték el (lásd Gerbner, Gross, Morgan és Signorielli, 1980). Az 1960-as évek vége óta dokumentálták az olyan erőszakos jelenetek gyakoriságát, amelyek megfeleltek a következő meghatározásnak: az erőszak a fzikai erőnek (fegyverrel vagy anélkül) a nyilvánvaló kifejeződése a szereplővel magával vagy általa mások- kal szemben; kényszerítő cselekmény valakinek az akarata ellenében fájdalom okozása vagy megsebesítés, illetve halál kilátásba helyezése révén, vagy tényleges megsebesítése vagy megölése valakinek. Signorielli (1990) jelentése szerint 1967 és 1985 között az óránkénti cselekményszám 4 és 7 között ingadozott, a csúcspon- tok kb. négyévente jelentkeztek. A legátfogóbb elemzést a televíziós erőszakról az ún. Nemzeti Televíziós Erő- szak Elemzés (National Television Violence Study – NTVS, 1996) keretein belül végezték el, amelynek során összesen 3185 műsort elemeztek a reggel 6 és este 11 közötti időszakban 23 televíziós csatornából válogatva, a hét minden napján, televíziós évadonként. Az NTVS-vel foglalkozó kutatók jelentése szerint az összes műsor 57%-ában jelent meg valamilyen erőszak, és a műsorok harmada jelenített meg kilenc vagy több erőszakos cselekményt. A fenti számok az erőszaknak csak a fzikai megjelenési formáit jelölik, a ver- bális erőszak ezekben nem szerepel. A verbális erőszak még ennél is inkább elter- jedt a televízióban. Például Williams és társai (1982) jelentése szerint átlagosan óránként 9,5 alkalommal került sor verbális és 9-szer fzikai erőszakra az észak- amerikai (USA és Kanada) televíziókban. W. J. Potter és Ware (1987) szerint 8 f- zikai és emellett 12 verbális erőszak ábrázolására került sor óránként az amerikai televízióban. B. S. Greenberg és kollégái (1980) is arról számoltak be, hogy egy főműsoridőbeli átlagos óra alatt 22 verbális és 12 fzikai agressziót tartalmazó je- lenet volt látható. Összehasonlítva a televízióban megjelenő erőszak arányát az 1970-es évek közepétől az 1990-es évek közepéig, W. J. Potter és Vaughan (1997) úgy találta, hogy a fzikai erőszak aránya állandó maradt, de a verbális erőszak aránya drámaian megnőtt. Ők ezt azzal magyarázták, hogy a műsorkészítők óvato- sak voltak a fzikai erőszak növelésével, mivel az ilyesmi közfelháborodást keltett volna, de a verbális erőszak gyakoribbá válását a közönség jól tolerálta, így a nö- vekedés folytatódhatott Volt továbbá néhány tudományos kutatás a flmekben megjelenő erőszakról is. 1998-ban például az 50 legtöbb bevételt elérő flm összesen 2300 erőszakos jelene- tet tartalmazott a Washington DC-i székhelyű Center for Media and Public Affairs szerint. „Az erőszak nem csupán a szórakoztatóipar egyik állandó eleme, hanem gyakran ábrázolódik dicséretes, szükséges vagy relatíve ártalmatlan cselekmény-