Page 272 - James Potter – Médiaműveltség

248 IV. rész: Tartalom Félrevezető egészségi minták Bár nagyon sok minden jelezheti az egészséget félrevezető mintákat, jelen fejezet- ben öt ilyen dologgal foglalkozunk. Elsőként, jóllehet a legtöbb szereplő nem ép- pen egészséges szokásokkal bír (tudatos étkezés, rendszeres testmozgás, rendsze- res megelőző orvosi ellenőrzések), megjelenésében mégis mindegyikük egészséges, ftt és karcsú. Becslések szerint az USA népességének 64,5%-a túlsúlyos vagy el- hízott (American Obesity Association, 2004), de a televízióban a férfaknak csak 6%-a, a nőknek pedig 2%-a ilyen, ráadásul a szereplők egyáltalán nem híznak a nagy kalóriatartalmú ételek fogyasztásától, habár az evés-ivás gyakori tevékeny- ség a szórakoztató műsorokban: körülbelül a műsorok 75%-ában látható ilyesmi. A bennük látott evés azonban általában egészségtelen. A hagyományos, reggeliből, ebédből és vacsorából álló étkezések adják a megjelenített étkezések felét, a többit a nassolás adja. Gyümölcsöt csak az epizódok 4-5%-ában fogyasztanak. Másodsorban, habár sok műsorban gyakoriak az erőszakos jelenetek, kevés sze- replőt látunk bármilyen ártalmat szenvedni emiatt. Valójában a legtöbb szereplőt egészségesnek és aktívnak látjuk, és a főszereplők csupán 6-7%-ának van valami- lyen sérülése vagy kezelésre szoruló betegsége. Fájdalom, szenvedés vagy orvosi ellátás ritkán követi az erőszakos cselekményeket. A gyerekműsorokban – hiába a folyamatos csihi-puhi – a szereplőknek csak 3%-a látható orvosi ellátás közben. A főműsoridőben látható szereplők nemcsak hogy egészségesek, de balesetektől sem kell igazán félniük, még akkor sem, ha elvétve használják a biztonsági öveiket vezetés közben, és szinte soha semmilyen károsodást nem szenvednek a balesetek következtében A megtévesztő egészségesség harmadik indikátora, hogy a mindennap előfor- duló betegségek ritkán láthatók. A megjelenített egészségügyi problémák többsége komoly és életveszélyes Amikor az egészséggel kapcsolatos problémák orvosi ke- zelését mutatják, az nem megelőző vagy terápiás, hanem drámai és emberköz- pontú. A képernyőn alig látunk természetes halállal meghalni valakit. A főműsoridő szereplőin nem láthatunk soha semmilyen fzikai fogyatékossá- got. A szereplők ritkán viselnek szemüveget, még az idősek körében is csak min- den negyedik szereplő szemüveges. A főműsoridő szereplőinek csupán 2%-a ren- delkezik valamilyen testi fogyatékossággal, és amikor feltűnnek, általában akkor is idősebbek, vagy kevésbé pozitív módon ábrázolják őket, és gyakrabban kapnak (tudatos, belülről fakadó) áldozatszerepet. Gyermekműsorokban szinte soha nem jelennek meg ilyen szereplők. Negyedikként, a mentális betegségek megjelenítésére veszélyesen sztereotip jel- leggel kerül sor A valóságban a mentális betegeket általában passzív és visszahú- zódó, félő és másokat elkerülő magatartás jellemzi, de a televízióban a mentálisan beteg szereplők 10-szer nagyobb valószínűséggel lesznek erőszakos bűnözők, mint a mentálisan egészségesek (Diefenbach és West, 2007). A televíziós történetekben a mentális betegek megjelenítése tipikusan: aktív, zavart, agresszív, veszélyes és kiszámíthatatlan