Page 344 - James Potter – Médiaműveltség

320 V. rész: Hatások tartó, 40 évet átfogó időszakban az amerikai háztartásokban a gyermekes házaspá- rok aránya 45%-ról 21%-ra csökkent. A házasságok aránya is lecsökkent: a felnőt- tek körében 1972-ben mért 75%-os arányáról 48%-ra (U. S. Bureau of the Census, 2013). A tradicionális családok visszaszorulásának egyik oka a válások magas aránya az USA-ban, és ez azóta növekszik, amióta a televízió behatolt a kultúrába. 1960- ban az első házasságok 16%-a végződött válással, ma ez a szám 50% (U. S. Bureau of the Census, 2013). A kritikusok szerint a válások arányának emelkedése és a csonka családok televíziós ábrázolása nem véletlen egybeesés Állításuk szerint a televíziós ábrázolások arra szocializálták az embereket, hogy elhiggyék és helyén- valónak fogadják el a válásokat és a házasságon kívül született gyermeket. A kriti- kusok rámutattak, hogy a televízióban túl gyakran jelennek meg válások, egyedül- álló szülők és alternatív életformák. Ezek az ábrázolások sok különféle műsorban jelennek meg, és az évek múlásával a nézők hajlamosak elsajátítani a bemutatott mintákat. Az emberek idővel elégedetlenek lesznek a saját házasságukkal, más partnerekkel keresnek kalandokat. Sok népszerű televíziós sorozat ábrázolta nega- tívan a házasságot, azt üzenve ezzel a fataloknak, hogy az nem egy vonzó élet- forma A médiában megvan a potenciál arra is, hogy a közös élmények megosztására összehozzon családokat. A családok létrehozhatnak egy őket összetartó rítust a kö- zös médiaélmények köré, és arra használhatják ezeket, hogy ezekről beszélgetve összekovácsolódjanak az ilyen élmények által. Az 1970-es években több háztartás- ban például csak egy televízió volt, és a tévézés közösen végzett családi tevékeny- ség volt (Medrich, Roizen, Rubin és Buckley, 1982). Ma már kevés család használ- ja így a televíziót, a családtagok ritkán töltenek együtt időt a televízió előtt. Ehelyett nagyon eltérő műsorokat néznek különböző időben és más-más platfor- mokon, úgymint laptopok, okostelefonok és iPodok. A tartalom, amellyel az egyes családtagok terhelődnek, folyamatosan tovább osztódik, így a teljes család igen ritkán osztozik ugyanabban a médiaélményben A szülők is kevesebb időt töltenek már a gyerekeikkel: az 1950-es évekhez ké- pest 1990-re a csökkenés 40%-os (Pipher, 1996), és ez az idő ma még kevesebb. Pipher érvelése szerint: „A saját technológiánk gyors ütemben alkot meg olyan új emberi lényeket, akik gépekre csatlakoznak kapcsolatok helyett, akik a virtuális valóságban élnek család helyett.” (92. o.) Amikor az emberek e-mailen vagy faxon kommunikálnak egymással, az emberek közötti kölcsönhatások természete meg- változik.” (88. o.) A technológia biztosította kényelem elvág bennünket egymástól. Egyre kevésbé függünk másoktól (legalábbis szemtől szemben), az emberek dol- gok vagy szolgáltatások lesznek, nem emberi lények. Pipher szerint az amerikaiak 72%-a nem ismeri a szomszédait, és megduplázódott azok száma, akik az utóbbi 20 évben még soha nem töltöttek el időt a szomszédaikkal együtt. Még akkor is, ha elfogadjuk érvként, hogy a televízió elősegítette a tradicionális családok felbomlásának trendjét, látnunk kell, hogy vannak más, például gazdasá-