Page 359 - James Potter – Médiaműveltség

14. fejezet: Hogyan működik a média hatásmechanizmusa? 335 című flmet nézték, az ott látott üzenetek befolyásolták őket. Izgalommal töltötte el őket a veszély, ahogy a szereplők orosz rulettet játszottak. Átformálódott a hozzá- állásuk, és úgy gondolták, izgalmas és jó dolog ilyen játékot játszani. Lehet, hogy semmilyen külső megnyilvánulása nem volt ezeknek az érzelmi és attitűdbeli vál- tozásoknak, de ez nem azt jelenti, hogy ezeket a fúkat ne befolyásolta volna a média. Egészen addig nem volt ilyen konkrét megnyilvánulás, amíg a fúk fel nem fedezték a revolvert, és el nem kezdtek orosz rulettet játszani. Ha a szülők észre- vették volna, hogy a fúk folyamati hatások alatt állnak, és tettek volna valamit ezek mérsékléséért, talán meg lehetett volna előzni a média ilyen borzasztó módon beteljesült hatását. A nyilvánosság és a médiakritikusok csak ezekkel a megnyilvánuló hatásokkal vannak elfoglalva, ám ha a média befolyását egy médiatudatos nézőpontból tekint- jük, jobbára folyamati hatásokról kell gondolkodnunk. Minél inkább megértjük a működési hatásokat, annál inkább képesek leszünk irányítani a média befolyását. Vizsgáljuk ezt meg részleteiben, és lépjünk tovább, áttekintve az alapszinthatást és a fuktuációs hatást. Alapszinthatások és fuktuációs hatások Hogy illusztráljuk az alapszinthatások és fuktuációs hatások közötti lényeges kü- lönbségeket, nézzük meg a 14.1. ábrát. A benne látható ábrákon a vízszintes vona- lak jelenítik meg az időt, a függőleges vonalak pedig egy hatás felmerülésének kockázatát. Az alapszinthatás olyan, hogy a kockázat tipikus mértéke az időben folyamatos (14.1.a. ábra). Egyszer-egyszer valami miatt időlegesen megváltozik a kockázat szintje (14.1.b. ábra): fgyeljük meg, ahogy hirtelen kicsúcsosodik a nor- mál alapszint görbéje, ez a fuktuációs hatás. A fuktuáció általában átmeneti, rö- vid idő elteltével a kockázat szintje visszatér az alapszintre. Most adjuk mindehhez hozzá a megnyilvánulás szintjét. Gondoljunk úgy a megnyilvánulási szintre, mint a víz szintjére. Képzeljünk el, hogy egy tó felszínét fgyeljük, amikor hirtelen egy hal bukkan a felszínre, majd visszaúszik alá. Amíg nem látjuk a halat feltörni a felszínre, nem tudjuk biztosan, hogy egyáltalán van- nak-e halak a tóban. Pusztán az, hogy nem látjuk őket, nem jelenti azt, hogy nem úszkálnak a vízben halak, teknősök, angolnák, planktonok, sőt akár a Loch Ness-i szörny is ott lehet. Abból, hogy megfgyeljük, mi történik alkalmanként a felszí- nen, nem sok mindent tudunk meg a felszín alatti folyamatokról. Ugyanez igaz a média hatásaira is. Sokféle hatás (az alapszinthatások és a fuktuációs hatások) lé- tezhet és működhet a megnyilvánulási szint alatt, és ritkán lesz egy fuktuációs hatás elég erős a megnyilvánulási szint áttöréséhez (lásd 14.1.d. ábra). Amikor a média hatásairól beszélünk, tipikusan azokra a fuktuációs hatásokra gondolunk, amelyek áttörnek a megnyilvánulási szinten, vagyis azokra a visel- kedés- és tudásbeli változásokra, amelyek szemmel láthatók. Például televíziózás