Page 496 - James Potter – Médiaműveltség

472 VI. rész: Szembesülés a problémákkal képviseli) 5,7 millió dollárt fzetett, a Szovjetunió (kelet-európai szövetségeseivel), Észak-Korea és Kuba pedig együttesen fzettek 1,2 milliót. Egyértelmű tehát, hogy az Egyesült Államok (azaz az USA-beli televíziók reklámozói) tényleg támogatja a játékokat – az USA támogatása nélkül bizony egészen más lenne az olimpia. A NOB szponzori jogokat is ad el a reklámozóknak a játékokra, vagy azért cse- rébe, hogy termékeiket megjelenítsék a játékok alatt. Real (1988) kifejti, hogy az amerikai televízió egyre inkább magára vállalja az olimpiai játékok rendezéseinek költségeit. 1960-ban az amerikaiak pénze a játékok összköltségének 0,3%-át szol- gáltatta; 1980-ban ez az arány 6%-os volt; 1984-ben pedig már 50%. Az amerikai televízió mára teljes mértékben állja a költségeket, és ezzel a rendező város ko- moly nyereségre tehet szert Az olimpia a reklámozás egyik legfontosabb helyévé vált A modern kori olim- piák mindig is befogadták a reklámot. 1896-ban a Kodak cég reklámjait láthattuk. A Coke (a Coca Cola gyártója) 1928-ban csatlakozott. Ahogy azonban az olimpia egyre drágább lett, a szervezőknek nagyobb reklámbevételre volt szükségük. Az 1976-os montreali játékokon 1 milliárd dolláros volt a veszteség. 1984-ben, amikor Los Angelesben tartották az olimpiát, az nemcsak hogy saját költségeit tudta fedezni már, hanem hatalmas proftot is produkált, összesen 215 millió dollárt (Manning, 1987). Ezt úgy sikerült elérni, hogy céges szponzorálási lehetőséget adtak el a különböző eseményekhez és helyszínekhez. Csak a VISA 25 millió dollárt költött a jogokra és a promócióra, és 146 vállalat lett hivatalos szpon- zora a különböző eseményeknek. Az 1996-os atlantai játékokra a NOB 180 céget és márkát igazolt le, amelyek az olimpiát promóciós célokra használhatták (Grimm, 1996). E szponzorok top 10-ébe tartozó cégek (mint a Coke vagy az IBM) együtte- sen 2,1 milliárd dollárt fzettek (J. Jensen és Ross, 1996). Ez önmagában több mint az 1,7 milliárd dolláros összköltség kiegyenlítése, amibe az 1996-os olimpia került (Boswell, 1996). Manapság szinte az összes sportoló ruháján látható céges logó. Szponzorálási lehetőségeket is lehet venni minden egyes eseményre, és általában véve az olimpiai játékokra is. A cégek az egész rendezvényt a globális marketing lehetőségeként kezelik. Az 1984-es Los Angeles-i játékok óta az olimpiák kimondottan kereskedelmi jelleget öltöttek, és nyereséget hoztak a rendező városnak. Az olimpia megtartásá- ért ma igen nagy verseny folyik Az olimpia kevésbé nyereséges annak a televízióhálózatnak, amely túllicitálja versenytársait, és megkapja a jogokat a közvetítéshez. Ez a nagy, jogokért fzetett kiadás még csak a kezdet. A gyártási folyamat a következő nagy kiadás. Az 1984- es Los Angeles-i Nyári Olimpiai Játékokra az USA 500 sportolót küldött verse- nyezni – mindeközben az ABC 3500 főt delegált (1400 mérnököt, 1800 háttér- munkást és 300 fős produkciós és menedzsmentstábot). A 188 órás tudósítás elkészítéséhez 205 kamerát, 660 mérföldnyi (kb. 1060 km) kábelt, 4 helikoptert, 3 lakóhajót, 26 mozgóegységet, 35 iroda-/lakókamiont és 404 fx kommentátori állást alkalmaztak. Kamerákat helyeztek el a kosárlabdapalánkokra, a műugró me-