Page 513 - James Potter – Médiaműveltség

20. fejezet: Hogyan növeljük a magunk és mások médiaműveltségét? 489 6. Vizsgáljuk meg mentális kódjainkat! Szokásos médiaterheléseink közepette időről időre gondolkodjunk el arról, miért éppen ezek a szokásaink. Mennyire sikerült úgy alakítanunk/programoznunk szo- kásainkat, hogy saját szükségleteinket szolgálják? No és milyen mértékben prog- ramozta a tömegmédia szokásainkat saját szükségletei szerint? Ezeket végig- gondolva vizsgáljuk át mentális kódunkat, és programozzuk át úgy, hogy jobban szolgálja saját szükségleteinket. Az újraprogramozás után visszatérhetünk a szoká- sos terheltségi mintánkhoz, amely automatikus állapotban zajlik, de ettől kezdve kódunk már saját céljainkat szolgálja, nem pedig a médiáéit. 7. Vizsgáljuk meg vélekedéseinket! Tegyük fel magunknak a következő kérdést: Vajon alaposan alátámasztott-e mind- az, amit véleményemnek mondok? Bár az emberek általában kritizálják a televí- ziót, róla alkotott véleményük nem következetes. A Roper Organization például az NBC szponzorálásával egy 1980-as évek eleji országos felmérésben arra kérte a válaszadókat, hogy 17 kiválasztott tévéműsorra reagáljanak – ezek közül 16 olyan volt, amely miatt sok reklamáció érkezett szexuális és erőszakos tartalmaik miatt különböző vallási szervezetektől. A válaszadóknak csupán 13%-a mondta, hogy túl sok erőszak volt a Hazárd megye lordjai című flmsorozatban, és 10% mondta, hogy túl sok szex volt a Dallasban – miközben ezek voltak a legnegatívabb beso- rolású műsorok! Amikor azonban a televízióról általában kérdezték őket, a válasz- adók 50%-a azt mondta, hogy túl sok a szexualitás és az erőszak a tévében (The Roper Organization, 1981). Igaz, hogy ezt a felmérést akkor végezték, amikor a mai főiskolások és egyetemisták meg sem születtek még, vajon az ő generációjuk is ilyen válaszokat adna? Rendszerező, átgondolt módon gyűjtünk-e helytálló in- formációkat, mielőtt véleményt alkotunk? 8. Változtassunk a magatartásunkon! Mennyire egyezik magatartásunk a meggyőződéseinkkel? Ha például úgy gondol- juk, hogy a társadalom túl anyagias, vajon igyekszünk-e a lehető legkevesebb áru- cikket vásárolni? Ha az anyagi javak fogyasztását minimális szinten tartjuk, akkor viselkedésünk és meggyőződésünk egybeesik. Vannak azonban, akik folyamato- san panaszkodnak az anyagias társadalom pazarlásáról, de maguk is sok olyan új dolgot vesznek, amire nincs is szükségük. Egy közelmúltbeli közvélemény-kutatás szerint az amerikaiak 82%-a egyetért azzal, hogy a többségük sokkal többet vásá- rol és fogyaszt a szükségesnél, és 67%-uk ért egyet azzal, hogy a világ sok kör- nyezeti problémájáért az amerikaiak felelősek, mivel több erőforrást használnak és több hulladékot termelnek, mint bárki más. Ennek ellenére az Egyesült Államok továbbra is majd 30%-át éli fel a bolygó erőforrásainak és szolgáltatásainak évi