Page 517 - James Potter – Médiaműveltség

20. fejezet: Hogyan növeljük a magunk és mások médiaműveltségét? 493 A legmagasabb szinten levők képesek egy üzenetet úgy értékelni és élvezni, hogy összemérik az azokat elkészítő emberek korlátaival és forrásaival. Minél szélesebb körű valakinek a tudástára a médiaiparról, annál jobban képes lesz értékelni az üzenetekben található értékes elemeket, és fgyelmen kívül hagyni a többit. Az érzelmi létra Az érzelmi fejlettség alacsonyabb szintjein az embert érzelmei irányítják. Köny- nyen idegesek és dühösek lesznek, hiszen nem tudják irányítani ezen reakcióikat. Olyan erős félelmet tapasztalnak meg, hogy nem tudnak szabadulni tőle. Vagy épp annyira megríkatja őket egy flm, hogy nem tudják abbahagyni a sírást, még ha ez kellemetlen helyzetbe hozza is őket. Vagy az is lehet, hogy hiába szeretnék, képte- lenek bármilyen érzésre Az érzelmi fejlettség magasabb szintjein levők képesek a médiát használni ér- zéseik irányítására. Egy ideje tudjuk már például, hogy a stresszes nők több vetél- kedőt és szórakoztató műsort néznek, illetve összességében többet tévéznek, míg a stresszes férfak inkább akcióflmeket és erőszakos jeleneteket tartalmazó műsoro- kat néznek (D. R. Anderson, Collins, Schmitt és Jacobvitz, 1996). A depressziósok különösen szívesen használják a televíziót mint menekvést a kellemetlen érzések- től és a való világ ingereitől, amelyek csak felerősítik rossz érzéseiket (Potts és Sanchez, 1994). Akik tudatosan cselekszenek, azok arra használják a médiát, hogy hangulatai- kat vezéreljék vele, és ezzel magas médiaműveltségükről adnak jelzést; vagyis az emberek tudatosan bizonyos igényeik kielégítésére használják eszközként a médi- át. Ezzel ellentétben, ha valaki depressziós, és nem tudja, mit tegyen, lehet, hogy jobb híján néz televíziót, amíg annyira el nem fárad, hogy elalszik. Ez nem a ma- gunk irányította terheltség példája – épp ellenkezőleg, ez az alacsonyabb szintű médiaműveltség bizonyítéka. Az erkölcsi létra Ehhez a vélemények fejlesztésére van szükség az üzenetek etikai természetét ille- tően. A műsorok témáit jellemzően úgy szűrjük le, hogy annak alkotóelemeit ösz- szehasonlítjuk saját személyes értékeinkkel. E létra legalsó fokán állva kizárólag intuitív módon alakítjuk ki saját erkölcsi ítéletünket az üzenetről, vagy valaki más teszi ezt meg helyettünk, és mi ezt egy- szerűen csak elfogadjuk. Ekkor a műsort alkotó elemeket csupán tagolatlan masz- szaként vagy homályként érzékeljük. Gyorsan és intuitív módon reagálva döntjük el, hogy a műsor megfelel-e vagy sem saját értékeinknek. Ha megfelel, örülünk, ha nem, negatívan reagálunk. Reakciónkat nem igazán tudjuk megfogalmazni, hiszen