Page 521 - James Potter – Médiaműveltség

20. fejezet: Hogyan növeljük a magunk és mások médiaműveltségét? 497 Társas technikák A társas technikák mindazon viszonylag informális dolgokat jelentik, amiket az emberek mindennapi életükben azért tesznek, hogy másokat nagyobb médiamű- veltséghez segítsenek. Ezek a technikák leginkább a szülők körében elterjedtek, akik aggódva igyekeznek megvédeni gyerekeiket a médiaterhelés nemkívánatos hatá saitól. Első lépésként azt kell beazonosítanunk, kik azok az egyének, akikre nézve kockázatos vagy negatív hatással lehet a média – nekik kell segítenünk Átnézve a médiatudatos technikákról szóló irodalmakat, amelyeket a szülők gyerekeikkel kapcsolatban használnak, Nathanson (2001a) arra a következtetésre jutott, hogy a technikák némelyike működik, mások viszont nem; vannak, amelyek bizonyos fajta szülők által vagy bizonyos fajta gyerekekhez alkalmazhatók. Ezek hatásai különfélék, kezdve a kognitívtől (ismeretszerzés a televíziós üzenetekről), az attitűdbelin át (szkepszis kifejlesztése a reklámok és hírek iránt) az észlelésig (a televíziós valóság észlelése) és a viselkedésmintákig (beleértve az agressziót, a tévézési szokásokat és a reklámokra való reagálást). Nathanson (2001b) például úgy találta, hogy a szülői attitűd erős előrejelzője volt annak, milyen technikákat alkalmaztak a szülők, és annak is, hogy ezek milyen hatással voltak a gyerekeikre. A televíziós erőszakkal kapcsolatban negatív attitűddel rendelkező szülők aktív és korlátozó közvetítést alkalmaztak, míg a pozitív attitűddel rendelkezők a közös té- vénézéshez folyamodtak inkább. A gyerek nézőpontjából a korlátozó közvetítés a szülők rosszallását jelentette az adott tartalommal kapcsolatban, a közös tévénézés pedig a tartalom jóváhagyását – érdekes módon a gyerekek az aktív közvetítést a tartalom szülők általi jóváhagyásaként értelmezték (Nathanson, 2001b). Szabályok Eltérőek a vélemények a korlátozó közvetítés és a szabályok használatának haté- konysága kapcsán. Desmond, Singer, Singer, Calam és Colimore (1985) amellett érvelnek, hogy ez hasznos technikának bizonyult. Ezzel ellentétben Nathanson (2002) úgy találta, hogy a korlátozó közvetítés kevésbé pozitív képet alkot a szü- lőkről, a gyerekek a tiltott tartalmat pozitívabban értékelik, és többet nézik baráti körben. Ez pedig úgy tűnik, hogy épp az ellenkezője annak, amit a szülők e tech- nikától várnak. Nathanson azt mondja: „Sajnos a szülők jó szándéka a korlátozó közvetítés alkalmazásában valójában lehet, hogy épp azokhoz az ártalmas kimene- telekhez járul hozzá, amit meg akartak előzni.” (221. o.) Közös tévénézés A közös tévénézésnek a korlátozó közvetítéshez hasonlóan vegyes eredményei vannak a kutatási irodalomban A közös tévénézéshez is társulnak negatív kime- netelek, mint például az, hogy a gyerekek elhitték, hogy a televíziós karakterek