Page 526 - James Potter – Médiaműveltség

502 VII. rész: Ugródeszka nekik az adott tartalmak elemzésében, hogy maguk is megértsék, miért gondoljuk, hogy azok butaságok, manipulációk vagy épp ártalmasak. Szülőkként főleg kétfajta üzenet kapcsán kell nagy gonddal felügyelnünk gyere- keink tapasztalatait. Ezek egyike az élelmiszerreklám. A gyerekeknek szóló, egészségtelen élelmiszereket bemutató reklámok java része mind az Egyesült Álla- mokban (Page és Brewster, 2007), mind más országokban (M. Roberts és Pettigrew, 2007) igen kifnomult csábító eszközöket alkalmaz, amelyek eltúlozzák a termék egészségességét bizonygató állításokat, és arra engednek következtetni, hogy a termék fogyasztói népszerűbbek lesznek, jobban teljesítenek és jobb lesz a hangulatuk is. Ezek a reklámok káros hatással vannak azokra a gyerekekre, akik nem elég médiatudatosak ahhoz, hogy a bennük szereplő állításokat elemezzék, és rájöjjenek, hogy sokuk butaság vagy legalábbis hamis. Tanulmányokban mutatták ki, hogy a genetika és a kevesebb mozgás mellett a magas kalóriatartalmú, ala- csony tápértékű élelmiszerek reklámozása is egészségtelen étkezéshez és hízáshoz vezet. 2005-ben, miután sok bírálat érte az USA élelmiszeriparának a gyerekek elhízásában játszott szerepét, az országos szintű reklámozók új intézkedéseket je- lentettek be, amelyekkel a gyerekek egészségtelen ételekről szóló reklámokkal való terhelését szándékoztak csökkenteni Elvégeztek azonban egy tartalmi elem- zést a televíziós élelmiszerreklámokról a bejelentés előtt közvetlenül és rá egy év- vel, amelyek bizony igen kevés változást találtak a gyerekek elé kerülő élelmiszer- reklámokban (Warren, Wicks és Wicks, 2007). Nem is várható, hogy ez a fajta reklám felelősebbé válik vagy lecsökken, főleg azért, mert olyan hatalmas piaca van ezeknek az élelmiszereknek. Így tehát a körforgás tovább zajlik, és egyre több egészségtelen élelmiszer kap reklámot, ami egyre nagyobb fogyasztásukhoz vezet, ami pedig ahhoz, hogy az élelmiszergyártók többet állítanak elő ezekből a termé- kekből, hogy a növekvő piaci igényt kiszolgálják. Az egyetlen remény ennek az egészségtelen körforgásnak a megszakítására az, ha megtanítjuk a gyerekeinket felelősen cselekedni, és nem másokat hibáztatunk, például a kormányt, amiért nem szabályoz eléggé, az élelmiszer-szolgáltatókat, amiért azt adják, amire a pia- con kereslet van, vagy a reklámozó cégeket. Ha másokat hibáztatunk, legfeljebb azt remélhetjük, hogy megváltoznak. Ha saját cselekedeteinkről kezdünk felelősen gondolkozni, akkor azonnal egy egészségesebb életmód felé indulunk el. Ha bele- gondolunk, hogy a túlsúlyos és kövér gyerekek aránya az Egyesült Államokban az elmúlt 30 évben több mint háromszorosára növekedett (Warren et al., 2007), vilá- gos, hogy több olyan gyerek kellene, aki nem külső erők áldozatának tekinti ma- gát, és több olyan ember, aki képes irányítani saját életét. A másik dolog, amire nagy gondot kell fordítanunk szülőként, az internetes üzenetek köre. Az internet könnyedén lehetővé teszi, hogy a gyerekek mindenféle, számukra esetleg ártalmas üzenettel találkozzanak – itt most különösen három faj- tájukra irányítom a fgyelmet. Az egyik ártalmas üzenetfajta az, amelyben a gyű- löletbeszéd vagy szexuális tartalmak jelennek meg. A gyerekek kognitív, érzelmi és erkölcsi megfontolási képessége még nem elég kifejlett ahhoz, hogy ezeket az