Page 527 - James Potter – Médiaműveltség

20. fejezet: Hogyan növeljük a magunk és mások médiaműveltségét? 503 üzeneteket úgy dolgozzák fel, hogy végső soron ne ártsanak nekik. A második po- tenciálisan ártalmas üzenetfajtába az idegenekkel való kommunikáció tartozik, akik helytelen kapcsolatokat igyekeznek kiépíteni velük. A harmadik üzenettípus, amelytől a gyerekeket védeni kell, olyan reklámozóktól és másoktól származik, akik információkat szednek ki belőlük. A szülőknek tehát nagy gonddal kell követniük, milyen oldalakat látogatnak a gyerekeik. El kell magyarázniuk a gyerekeknek, hogy soha ne adjanak ki azonosí- tásukra alkalmas információkat, például a lakcímüket, telefonszámukat, iskoláju- kat és így tovább, és soha nem szabad engedni, hogy a gyerek személyes találkozót szervezzen egy online ismerőssel. Azok a szülők, akik illegálisnak látszó informá- ciókra bukkannak (például gyerekpornográfa vagy gyűlöletbeszéd), kötelesek je- lenteni azt a hatóságoknak. A szülők feladata az is, hogy gyerekeikben szkepszist építsenek, hiszen az internetes ismeretségekről kiderülhet, hogy nem azok, akik- nek állítják magukat – fel lehet építeni egy személyiséget hamis nemről, korról, háttérről stb. szóló adatokból is. A szülőknek szabályozniuk kell a hozzáférési időt is – a túl sok netezés függőséghez vezethet. Végül pedig az internetes böngészés örömteli családi tevékenység is lehet Intervenciós foglalkozások A többnyire informális jellegű, a mindennapi életben alkalmazott társas techni- kákkal ellentétben ez a fajta beavatkozás formális, alaposan megtervezett alkalmat jelent, amelynek az a feladata, hogy bizonyos médiaműveltségi célokat elérjen. A médiaműveltséget fejlesztő intervenciós foglalkozásokat kutatók és pedagó- gusok tervezik meg, akik kiválasztanak egy célcsoportot, azonosítanak egy bi- zonyos, e csoportot a médiaüzenetek terhelése által fenyegető kockázatot, és ezt próbálják valamiféleképpen kezelni. Ehhez médiaanyagokat, minielőadásokat, a problémák, témák megvitatását és bizonyos készségek gyakoroltatását is felhasz- nálhatják. Ezek a foglalkozások általában úgy vannak kialakítva, hogy a célcso- port tagjainak információval, inspiráló gondolatokkal, motivációval vagy készség- fejlesztéssel szolgáljanak, amelyek segítségével ennek tagjai képesek lesznek legyőzni bizonyos negatív médiahatásokat, vagy elővigyázatosságot tanulva meg- előzni azt (W. J. Potter és Byrne, 2009). A jó médiaműveltségi foglalkozás megtervezése nagy kihívás, méghozzá a mé- diahatások széles skálája miatt (amelyek mindegyike lehet pozitív vagy negatív is az egyén számára), és az egyénekhez és médiaüzenetekhez köthető tényezők szá- zai miatt, amelyekről kiderült, hogy hozzájárulhatnak ezekhez a hatásokhoz (lásd a 13. és 14. fejezetet). Az évek folyamán a médiaműveltség-kutatók sokféle foglal- kozást teszteltek már, és eredményeiket szaklapokban tették közzé. A közelmúlt- ban Jeong, Cho és Hwang (2012) vitt végbe egy metaelemzést, amely több mint 50 foglalkozást fedett le, és úgy találták, hogy általánosságban a médiaműveltség-