Page 528 - James Potter – Médiaműveltség

504 VII. rész: Ugródeszka foglalkozások pozitív hatással és eredménnyel jártak többek közt a médiaismere- tek, kritika, valóságosságészlelés, befolyásolás, viselkedéssel kapcsolatos meggyő- ződések, attitűdök, magabiztosság és viselkedés terén is. Arról is beszámoltak, hogy a több alkalmas foglalkozások hatékonyabbak voltak, azok viszont, amelyek több részből tevődtek össze, kevésbé. Ez azt jelenti, hogy a foglalkozások összeál- lítóinak le kell egyszerűsíteniük mondandójukat úgy, hogy egyetlen fajta üzenetre vagy tényezőre összpontosítanak, és arról újra meg újra elmondják, amit szüksé- gesnek látnak Olyankor lehetnek sikeresek a foglalkozások, amikor megfelelő hangnemben és témában sikerül őket megtervezni. M. D. Slater és Rouner (2002) például a szóra- koztató műsorokból eredő példakövetés hatásával foglalkoztak. Azt találták, hogy az emberek azokkal a műsorokkal kevésbé foglalkoznak, amelyekben nincsenek követendő példák. Vagyis ha ezeket az embereket jobban foglalkoztatná az adott műsor, hajlamosak lennének az üzenetei ellenében érvelni. A sikeres foglalkozás megtervezésének egyik kulcsa tehát az, hogy rábírjuk az embereket, hogy foglalkozzanak a műsorral, és azonosuljanak a pozitív követendő példákkal Rozendaal és kollégái (2011) továbbá amellett érvelnek, hogy azok a gyerekek- nek tartott segítő foglalkozások, amelyeknek célja, hogy kevésbé legyenek fogéko- nyak a reklámok hatásaira, nem olyan sikeresek, mert csupán fogalmi ismereteket adnak a reklámozásról. Rámutatnak, hogy mivel sok reklám affektív célzatú, és mivel a gyerekek elsősorban alacsony kidolgozást megengedő körülmények közt dolgozzák fel a reklámokat, a róluk szerzett ismeretek nem jelentenek megfelelő védelmet. Azt javasolják, hogy a gyerekek reklámtudatosságát növelni célzó fog- lalkozások inkább a koncepcionális reklámok alkalmazásának ismereteire össz- pontosítsanak, valamint a hozzáállással kapcsolatos reklámtudatosságra, amelybe beletartoznak a kevés erőfeszítést igénylő, attitűd diktálta mechanizmusok, ame- lyek védelemként funkcionálnak az alacsony kidolgozottságot megengedő helyze- tekben Vannak példák arra a szakirodalomban, hogy pedagógusok olyan foglalkozáso- kat terveztek, amelyekkel a kísérletben részt vevők (általában gyerekek) médiamű- veltségét növelték, és az eredményeket elemezve azt találták, hogy ez inkább csök- kent. A jelenség közkeletű neve a bumerángeffektus/-hatás. Ennek egy példájára talált Byrne (2009), aki negyedikes és ötödikes gyerekekkel folytatott le egy kísér- letet, hogy tesztelje, mennyire volt képes az általa tervezett foglalkozás visszatar- tani a gyerekeket attól, hogy agresszívan viselkedjenek, miután erőszakot tartal- mazó médiával találkoztak. Két csoportnak tartott foglalkozást, és volt egy kontrollcsoport is. Az egyik foglalkozás tanóra volt arról, hogy ne viselkedjünk agresszívan. A másik foglalkozás is ugyanez volt, de kognitív tevékenységet is ma- gába foglalt. A csak tanításból álló órán részt vevő gyerekeknek egyenesen növe- kedett a hajlandóságuk az agresszív viselkedésre, és ez a hatás egy ideig fennma- radt – vagyis ez a fajta problémakezelés bumerángként csapott vissza. A tanóra és