Page 530 - James Potter – Médiaműveltség

506 VII. rész: Ugródeszka intézmények támogatása nélkül maradnak. J. A. Brown (2001) például úgy jellem- zi a médiaműveltség oktatását az államokban, hogy „egymástól elszigetelt tanárok tömegmédiával kapcsolatos témákat vittek be az óráikra, általában valamilyen ha- gyományos tananyag kontextusában, mint például az angol irodalom vagy a törté- nelem és társadalomismeret” (683. o.). Így folytatja: „A kötelező tárgyakkal máris túlzsúfolt órarendekben nem volt hely még egynek, így aztán amit a médiaismere- tek terén fel lehetett vezetni, azt jellemzően a már létező tárgyakba vegyítették bele.” (683. o.) Néhány állam médiaműveltségi kezdeményezésekkel is próbát tett. Több mint egy évtizeddel ezelőtt Kubey (1998) arról számolt be, hogy „jelentős kezdeménye- zések voltak államszerte” Új-Mexikó és Észak-Karolina államban, és „fgyelemre méltó fejlődés” volt Wisconsinban és Minnesotában. Hobbs (1998) pedig arról szá- molt be, hogy a médiaműveltséghez tartozó fogalmak több mint 15 állam tantervé- be kerültek beépítésre. Ez pedig növekszik, mivel „az USA iskolakörzeteiben to- vábbi erőfeszítések vannak folyamatban. Még a főbb oktatási szervezetek és az egészségügyi szakértők is növekedést mutatnak a médiaoktatással kapcsolatban, beleértve a National Association of Secondary School Principals (Középiskolai Igazgatók Országos Szövetsége) és az American Academy of Pediatrics (Amerikai Gyermekgyógyász Akadémia) szervezetét.” (Hobbs, 1998, 24.) Egyre több a kez- deményezés, de oda kell fgyelnünk, hogy a médiaműveltség és annak célkitűzé- sekben való emlegetése vajon értelmes megvalósításra talál-e. Akadályok Miért olyan kevés a fenntartott erőfeszítés a médiaműveltségi tanterv kidolgozásá- ra és tanítására az Egyesült Államokban, miközben annyi jó példa van erre más országokban? Úgy tűnik, sok akadálya van a médiaműveltség továbbfejlődésének (részletesebb tárgyalását lásd J. A. Brown, 2001; Considine, 1997; Davies, 1997; Kubey, 1997). Minden bizonnyal a legkritikusabb pont az Egyesült Államokban a központi döntéshozatal hiánya az oktatás területén. J. A. Brown (1998) rámutat, hogy a tan- tervvel kapcsolatos döntések 15 000 iskolakörzetre vonatkoznak, amelyek mind- egyike saját iskolaszékkel és adminisztrációval rendelkezik. Kubey (1990) kifejti ezt a témát, és rámutat, hogy az Egyesült Államok hatalmas ország, igen sokréte- gű lakossággal, viszont központi kormányzati médiaműveltségi politika nélkül, és így nincs, ami rendet teremthetne. Továbbá az Egyesült Államok oktatási ráfordí- tásainak csak 4%-át biztosítja a szövetségi kormány (Kubey, 1998). Vagyis ebben az országban a tantervvel kapcsolatos döntések az egyes államok és helyi szintek hatáskörébe tartozik E döntéshozó testületek mindegyikének megvan a maga egyedi összetétele, ami a személyeket, igényeket és politikai napirendeket illeti. Az 1970-es években a médiaműveltségi erőfeszítések kudarcba fulladását java- részt annak tudták be, hogy nem vették fgyelembe az egyes iskolák saját kultúrá-