Page 525 - James Potter – Médiaműveltség

20. fejezet: Hogyan növeljük a magunk és mások médiaműveltségét? 501 tesz arra, hogyan járulhatnak hozzá a szülők otthon a gyerekeik médiaműveltségé- hez, különösen hogy miként segíthetik valóságészlelésüket és növelhetik ismeretei- ket a gyártási technikákról és a média kereskedelmi jellegéről. A szerepkövetés is sikeres technikának bizonyult A gyerekek gyakorta tekintik a számukra vonzó, médiában látott karakterek viselkedését modellnek. Ezt a sze- repkövetést a társas technikák segítségével lehet formálni, és leginkább a szülők tehetik ezt meg, jó és követendő példaként. (Austin és Meili, 1995; Hogan, 2001; M. D. Slater és Rouner, 2002). Austin és Meili (1995) például úgy találta, hogy a gyerekek tévés szereplők alkoholfogyasztását nézve saját érzelmeiket és logikáju- kat használják arra, hogy a való világbeli alkoholfogyasztásról előzetes képet al- kossanak maguknak Mit tehetünk mi? Úgy tűnik, a mások nagyobb médiaműveltséghez segítésének három kulcsa van. Az első az, hogy pozitívnak és konstruktívnak kell lennünk. Ha sikerrel szeret- nénk másoknak segíteni, meg kell értetnünk velük, hogy saját érdekükben tesszük ezt, és nem valamilyen más indíték hajt bennünket ebben, például hogy felettük hatalmaskodjunk. A második kulcs a kiegyensúlyozottság. Olyan attitűdöt kell felvennünk a mé- diával kapcsolatban, amely egyensúlyban tartja a kritikát az értékeléssel. Vannak, akik „Dobd ki a tévédet!” matricával az autójuk hátulján furikáznak a városban. Nehéz őket komolyan venni, hiszen úgy tűnik, nem értik, milyen hatalmas pozitív hatással volt mindmáig a televízió a kultúránkra Ha csak a média kritizálásával próbáljuk mások médiaműveltségét növelni, az olyan, mint ha csupa rosszízű gyógyszert szedetnénk az emberekkel egészségük megőrzése érdekében. A média- terhelés alkalmai élvezetesek is lehetnek, ezért mi is segítsünk másoknak abban, hogy egyre több örömöt leljenek bennük, és egyre többféleképpen tudják értékelni a médiaüzeneteket. Aztán segítsünk abban is másoknak, hogy analitikusabban vi- szonyuljanak a médiaüzenetekhez, és így képesek legyenek a kritikát kiváltó ele- meket azonosítani. Ha a szülők hozzáállása a médiához negatív, és csak kritizálni képesek, akkor az általuk alkalmazott szabályok korlátozó és önkényes jelleget öl- tenek a gyerekek szemében. Sok olyan gyerek van, aki nem érti, miért mondják, hogy bizonyos tartalmak nem tesznek jót nekik, miközben azok szórakoztatóak, és kielégítik közvetlen igényeiket. Ezek a gyerekek vélhetően meg is szegik a szü- lői korlátozásokat, és továbbra is keresik a számukra örömet szerző terheltségfaj- tákat A harmadik kulcsfontosságú mozzanat az, hogy vonjuk be a gyerekek kognitív folyamatait is, és segítsük őket, hogy jobban tudjanak maguk iránt felelősen gon- dolkozni, különösen, ahogy egyre idősebbek lesznek. Ha azt akarjuk, hogy a gye- rekek megtanulják, hogy bizonyos fajta tartalmak ártalmasak a számukra, akkor nem jó megoldás, ha egyszerűen csak közöljük velük ezt. Ehelyett segítenünk kell