Page 522 - James Potter – Médiaműveltség

498 VII. rész: Ugródeszka valódi emberek (Messaris és Kerr, 1984), és hogy agressziót tanultak el az erősza- kos műsorokból (Nathanson, 1999). Nathanson (2002) arra is rájött, hogy a közös tévénézés pozitívabb attitűdöt épített a televíziós erőszak és szex iránt. Ezeket szándékolatlan hatásokként értelmezték Nathanson összességében arra következ- tet, hogy „a szülők következetes közös tévénézési mintája, amelynek során kifogá- solható műsorokat néznek kamasz gyerekeikkel, arra bátorítja a fatalokat, hogy maguk is hasonló médiaszokásokat alakítsanak ki” (223. o.). A közös tévénézés pozitív eredményeit is kimutatták, mint például az építő tar- talmak nagyobb mértékű megtanulását (Salomon, 1977). Azok a gyerekek, akik szüleikkel együtt néznek tévét, úgy nyilatkoznak, hogy jobban élvezik a műsoro- kat (Nathanson, 2001b). Még ha találunk is pozitív hatásokat, ezek akkor is gyen- gék. Austin és Pinkleton (2001) például úgy találták, hogy bár a közös tévénézés- nek pozitív hatása van a politikai szocializációra, más tényezők, mint a szkepszis és a negatív közvetítés hatása nagyobb A „közös nézés” technikája az internet esetében is működőképes. Egy kísérlet- ben az olyan szülőkről, akik létrehoztak maguknak Facebook-proflt, és ott „barát- koztak”, kiderült, hogy kevesebb konfiktusba bonyolódtak kapcsolataikban. És még akkor is, ha egy szülő és gyereke kapcsolata erősen konfiktusos volt, mielőtt a szülő csatlakozott volna a Facebookhoz, ottani jelenléte közelebb hozta gyerme- kéhez (Kanter, Aff és Robbins, 2012). Ugyanakkor más kutatások eredményei arra utalnak, hogy a gyerekek és kamaszok gyakran ellenállnak a szülői beavatko- zásnak, amennyiben az internetes tapasztalataikat érinti. Egy országos felmérés- ben, melyben 456 10 és 16 év közötti gyerek szülője vett részt, Byrne és Lee (2011) úgy találta, hogy a gyerekek jobban örültek, ha a szüleik abban segítették őket, hogyan védjék meg magukat, mint ha korlátozták a hozzáférésüket. Serdülőkorban a kortársak is igen nagy befolyással bírnak. Nathanson (2001c) szerint a kortárs közvetítés kamaszkorban befolyásosabb, mint a szülői. Ezen túl azt is kimutatta, hogy a kortárs közvetítés inkább az antiszociális viselkedés felé irányít, ami pedig agresszióhoz vezet, így a szülői közvetítés pozitív befolyásolása arra való, hogy csökkentse az agresszív viselkedésmódot, a kortárs közvetítés ne- gatív befolyásolása pedig arra, hogy erősítse azt. Aktív közvetítés Az aktív közvetítés technikái hasznosnak bizonyultak abban, hogy a gyerekeket a televíziózás miatt érő nemkívánatos hatásokat csökkentsék (Austin, 1993; Nathanson és Cantor, 2000; Nathanson és Yang, 2003). Az aktív közvetítés hatéko- nyabbnak tűnik, mint a büntetőbb fajtájú technikák. Azok a szülők, akik meg is indokolják, amikor a gyerekeiket fegyelmezik, hatékonyabbak az erőszakkal való terheltség okozta ártalmas hatások csökkentésében, mint azok, akik a testi fenyí- tést választják (Singer, Singer és Rapaczynski, 1984). Azok a gyerekek, akiknek aktív közvetítésben van részük, általában kevésbé sebezhetőek a mindenféle negatív hatások által – legyen az kognitív, attitűdbeli,