Page 518 - James Potter – Médiaműveltség

494 VII. rész: Ugródeszka az elsősorban érzelmi jellegű. Ha például egy általunk tisztelt barátunk azt mondja nekünk, hogy az American Idol című tehetségkutató egy erkölcsileg visszataszító műsor, amely megalázza az embereket és összetöri álmaikat, akkor lehet, hogy egyszerűen elfogadjuk ezt a véleményt anélkül, hogy megnéznénk a műsort. Ha véletlenül épp belebotlunk, azonnal negatívan reagálunk rá, és ki is kapcsoljuk. E létra középső fokain már hajlamosak vagyunk a szereplőket értékrendjük alapján megkülönböztetni, és azokkal azonosulni, akiké a mienkkel egyezik. Ha ez utóbbiakat pozitívan ábrázolják (jutalmazottként, sikeresként, vonzóként stb.), az bennünket is boldoggá tesz A magasabb szinteken, túllépve az egyes szereplőkön, az értelemkeresést a tel- jes narratíva szintjén folytatjuk le. A szereplőket ekkor már elválasztjuk cselekede- teiktől – lehet, hogy van olyan alak, akit nem kedvelünk, de cselekedeteik mégis kedvünkre valóak, mert beleillenek saját értékeink közé (vagy megerősítik őket). Nézőpontunkat nem egyetlen szereplőéhez kötjük, hanem megpróbálunk több sze- replővel együtt érezni, hogy helyükbe képzelve magunkat megtapasztalhassuk cselekedeteik következményeit a narratíva teljes folyamán át. Egy történetet nézve különböző erkölcsi perspektívák felvételére vagyunk képesek, és jobban tudjuk ér- tékelni a cselekményt annak összes résztvevője szempontjából. Az esztétikai értékelés létrája Itt a fejlődés iránya a médiatartalmak fokozott élvezeti, értési és értékelési szintje felé mutat. Az esztétikai létra alsóbb fokain levőknek nagyon egyszerű kategori- kus véleménye van arról, hogy egy adott műsor jó-e vagy rossz. Az intuitív dön- tést nem igazán készíti elő megfontolás, így az ilyen nézők nem tudják elmagya- rázni, miért tetszik nekik valami. A középső szinteken lévők képesek elválasztani egymástól a spontán tetteket és az előre megírt szöveget és rendezést. Ők képesek érzékelni, hogy adott esetben ezek egyike lehet jó, míg a másik rossz. Arra is képesek, hogy összehasonlítsák egy művész adott alkalommal nyújtott teljesítményét a múltbeliekkel, és valami- lyen tendenciát lássanak meg munkásságában A magasabb szinteken megjelenik a médiatartalom mint „szöveg” tudatosítása, amely mélyebb meglátásokat enged meg a kortárs kultúráról és önmagunkról A művészi kifejezés és vizuális manipuláció tudatosítására van itt szükség. Ez azon folyamatok, eljárások tudatos ismerete, amelyekkel a vizuális média jelenté- seket hoz létre. A kiművelt nézőktől tehát elvárható az öntudatosság bizonyos foka, ami saját, értelmezői szerepüket illeti. Ebbe beletartozik a mesterkéltség felismeré- sének képessége (a színpadias viselkedésben vagy vágásban), valamint a szerzői jelenlétnek (a gyártó/rendező stílusának) a detektálása is. A vizuális konvenciókról gyűjtött nagyobb tudás nem előfeltétele a vizuális üzenetek értelmezésének. Ha azonban többet tudunk meg ezekről a konvenciókról,