Page 51 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Kósa Éva: A médiaszocializáció kezdetei 49 a fatalok számára a felnövekedés minden színterén és területén szükséges lenne. Azonban kutatási adataink azt mutatják, ez a fontos és szükséges közvetítés távol- ról sem éri el a kívánatos szintet (sem otthon, sem az oktatás során), nem tart lépést a fatalok mindennapi tapasztalataival. Hazai fatalok körében végzett vizsgálataink sorozatosan azt mutatják, hogy a szülők ennek a kétségkívül viharos gyorsasággal betörő és terjeszkedő új környezeti tényezőnek nem találják a jó „fordítókulcsát”, illetve sok, médiával kapcsolatos területen nem is érzik, hogy közvetítésre, részvé- telre volna szükség. 93 Az ebből fakadó mediációs hiány az e téren akár jártasabb (vagy annak mutat- kozó) kortársak szerepét erősíti a kultúraátadásban. Mint ahogyan azt egy korábbi írásban már megfogalmaztuk, a kultúra hagyományosan vertikális dominanciájú 94 (felnőttektől a fataloknak) átadása mellett így a szocializáció, de kiemelten a mé­ diával kapcsolatos szocializáció területén a horizontális (kortársi) kultúraátadási formák jelentősége növekszik. Gyakran tapasztalt jelenség, hogy a gyermekek mé- diával kapcsolatos aktivitásaiban nagyobb szerepet tulajdonítanak a kortársaknak, és gyakran tekintik társaikat e téren a felnőtteknél ügyesebb, tájékozottabb, mérv- adóbb referenciának. Elképzelhető, hogy ez a tendencia egy generáció múltán elhal- ványul, és a ma felnövekvő fatalok majd szülőként másképp viszonyulnak a gye- rek–média kapcsolathoz, mivel számukra már nem lesz akkora „digitális szakadék” gyerekkoruk és felnőtt éveik között, mint a mai szülők többsége esetében. De a je- lenben – felfogásunkban – ez markáns vonás, amit a médiával kapcsolatos kutatások és értelmezések nem hagyhatnak fgyelmen kívül. Ugyanakkor az írás visszatekin- tő részében „domináns fókuszpontokként” kiemelt témakörök intenzív vizsgálati halmazát elemezve azt látjuk, hogy a realitás megítélésében, a reklám vagy az ag- resszió hatásának vizsgálata során ennek a tényezőnek a fgyelembevétele teljesen hiányzik. A kutatói „üvegbúra” alatti gyerek viselkedése, reakciói – bár számos ponton relevánsak lehetnek – nem értelmezhetőek az őt övező felfogásrendszerek fgyelembevétele nélkül. 93 1993 óta vizsgáljuk a szülők részvételét a gyerekek médiahasználatában [l. greenBerg–Brandt– Kósa i. m. (35. lj.)]. 1998 óta pedig országos reprezentatív felméréseket tartalmazó kutatássorozatban visszatérően a fiatalokat kérdezzük meg arról, hogy milyen gyakran fordulnak elő egyes szülői mediációs technikák. Néhány példa a kérdésekből, melyekkel a szülői mediáció mértékét, egyes faktorainak gya- koriságát vizsgáltuk: milyen gyakran néznek együtt tévét vagy az interneten valamit; milyen gyakran tudja a szülő, hogy mit csinál a gyermek az interneten; tilt meg egyes médiaaktivitást stb. Vizsgáltuk azt is, hogy a médiahasználatban mire vonatkozik szabály, például mit nézhet, meddig teheti, mennyit költhet telefonra stb. Az eredményekről a kétévente Balatonalmádiban megrendezett „A média hatása a gyerekekre” c. konferencián, és a konferencia kiadványköteteiben számoltunk be. L. Kósa Éva – lásZló Miklós: Együtt – egyedül. In: gaBos Erika (szerk.): A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra. VI. Nemzetközi Médiakonferencia, Balatonalmádi, 2011. Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, Budapest, 2012. 103–119. 94 Kósa i. m. (83. lj.).