Page 48 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

46 Médiaszocializáció Egy újabb szempont: a jelentéstanulás A pszichológia szocializációra vonatkozó felfogása szempontjából azonban a kogni- tív hatásoknak azt a további és újabb szempontját kell kitüntetetten kiemelnünk, mely szerint a sokat hangsúlyozott viselkedéstanuláson túl igen lényeges jelentéstanulás is zajlik. Az egyén a látott viselkedés következményeiből, a környezet reakcióiból megtanulja, hogy az egyes viselkedések mögött mi a jelentéstartalom: mi a becsü- letesség, mi minősül jónak, értékesnek stb. Ennek értelmében az agresszió imitáció- ja, tanulása során a gyerekek nemcsak azt tanulják meg, hogyan lehet agresszíven viselkedni, hanem azt is, hogy mi az agresszió, mi számít annak, és mennyire érté- kes vagy értéktelen, elfogadott vagy elutasított az ilyen cselekedet az adott kulturá- lis közegben: azaz az agresszió jelentését dolgozzák ki. Ez a jelentéstanulás az ag- resszió esetében (is) legalább olyan jelentős, mint a viselkedéselemek kopírozása. A jelentéstanulás kapcsán még egy lényeges szempontra kell ráirányítani a f- gyelmet: az agresszió nem egyenlő az asszertív viselkedéssel. A helytelen általáno- sítás gyakran összemossa az agressziót az önérvényesítő magatartással, melyet a nyugati kultúrák zöme kívánatos személyiségvonásnak tart. A médiaerőszakról folyó szakmai és társadalmi diskurzus azonban ezt a problémakört mindeddig nem emelte témái közé. A két jelenség közti, néha valóban árnyalatnyinak tűnő különb- ség helyes mértékének megtanulása a kitüntetetten fontos, kulturálisan meghatáro- zott szocializációs feladatok egyike. Nézetünk szerint a média erőszakot stimuláló hatásának egyik összetevője éppen az, hogy a médiaábrázolás nagyon kevéssé – vagy egyáltalán nem – árnyalja a két magatartásmód közötti különbséget. Amit a tartalomelemzések sikeres és jóváhagyott agresszióként kategorizálnak, az a bün- tetlenség és az eredményesség miatt sok esetben asszertív viselkedésként interpre- tálható a néző (különösen a fatalabbak) számára. Ez a jelenség is aláhúzza, milyen 82 fontos volna a cselekvések mögötti, nem látható szándékot is megvilágító magyará- zat a kisgyermekek számára. Ennek hiánya hazai adatokkal is igazolt, többször elemzett jelenség: a szülői mediáció, a szülői részvétel (ajánlás, le-. rá- vagy meg- beszélés, korlátozás stb. formájában) többnyire csekély a gyerekek médiával való kapcsolatában. 83 Mindenesetre a fentiek ráirányították a fgyelmet arra, hogy a médiát olyan szocia- lizációs tényezőnek kell tekintenünk, melynek hatására nem pusztán viselkedéstanu­ 82 Kósa i. m. (10. lj.). 83 Kósa Éva: Szülői részvétel a fiatalok médiahasználatában. In: gaBos Erika (szerk.): A média hatása a gyermekekre és a fia talokra. III. Nemzetközi Médiakonferencia, Berkenye, 2005. Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat & ORTT, Kobak Könyvsorozat, Budapest, 2006. 67–89.; Kósa Éva – lásZló Miklós: Együtt – egyedül. In: gaBos Erika (szerk.): A média hatása a gyermekekre és a fiatalokra. VI. Nemzetközi Médiakonferencia, Balatonalmádi, 2011. Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat, Budapest, 2012. 103–119. Kósa Éva: A média: a változások oka vagy eszköze? A generációs szakadékról. In: lányi–lásZló i. m. (51. lj.) 191–217.