Page 43 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Kósa Éva: A médiaszocializáció kezdetei 41 – A negatív karakterek erőszakossága az esetek 40%-ában büntetlen marad. Az erőszakot elkövetők 73%-a nem mutat megbánást. – A tv-ben bemutatott erőszak gyakran szépített: Az áldozatok több mint fele (55%) nem mutat fájdalmat vagy szenvedést. Az áldozatok több mint egyharmada (36%) az erőszakos tetthez képest irreálisan kicsit sérül meg. Az erőszakos műsoroknak csak 15%-a mutatja be az erőszak hosszú távú (családra, közösségre gyakorolt) következményeit – A tv-ben bemutatott erőszak gyakran trivializált: noha az erőszakos jelenetek több mint a fele halálos kimenetelű, az ilyen jelenetek több mint 40%-át humo- rosnak ábrázolják. – A média azt a benyomást kelti, hogy az agresszió mindennapos és rendkívül gyakori: a tv-ben „dúsítva” látjuk az erőszakos cselekedeteket, és az „érdekesnek, izgalmasnak” ígérkező bűnesetek száma aránytalanul felnagyított. A médiában megjelenő erőszak így nem hű tükre a való életben előforduló erőszaknak. 66 Az erőszak ábrázolásában a kutatások alapján öt kontextuális jellemző kulcsfontos­ ságúnak bizonyult az agresszív viselkedéstanulásban, különösen gyermekek eseté- ben. Ezek szerint az agresszió következményként való megjelenése valószínűbb, ha – az agresszor vonzó modell, – az erőszak igazolást nyer, – az erőszak büntetlen, – az erőszak minimális következménnyel jár az áldozatra nézve, – az erőszakot a néző valóságosnak tartja. A televíziós tartalomelemzések szerint az utóbbi években egyre több televíziós prog- ram tartalmazza ezeket a „high-risk” elemeket. 67 66 Egy ezt illusztráló statisztika szerint egy átlagos gyerek 14 éves korára 8000 gyilkosságot és több mint 100 ezer erőszakos cselekedetet lát a médiában, noha a valóságban csak nagyon kevés ember lesz tanúja egy gyilkosságnak. Az elemzés összehasonlító statisztikái szerint a valós és a tv-programokban előforduló bűnesetek gyakorisága leginkább a gyilkosságokat tekintve túlzó (a tévében majdnem 50%, míg a valóságban szerencsére nem éri el még a 0,3–0,5%-ot sem), de a rablás, a nemi erőszak, a táma- dás is kétszeres gyakoriságú a képernyőn. Ezzel szemben míg a tulajdon elleni támadások (betörés, zsebtolvajlás, piti lopások) a valóságban majdnem 90%-a az eseteknek, addig a tv-műsorokban alig több, mint 10%. 67 A Kaliforniai Egyetem 1995-ben kezdett, 4 évet átfogó vizsgálata szerint átlagban négy erőszakos cselekményből három büntetlen maradt, és a programok 40%-ában a „rosszfiúk” megúszták retorzió nélkül agresszív tettüket. Bryant–thoMpson–finKlea i. m. (32. lj.).