Page 45 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

Kósa Éva: A médiaszocializáció kezdetei 43 nális követéssel) méréseket végeznek, és összehasonlítják például az ország vagy közösség kriminalitási statisztikáját a tv előtti és utáni időszakban. (Ilyen vizsgá- latra példa Gavriel Salomon Izraelben lezajlott kutatása. ) 70 Intervenciós eljárások: a védőoltásokhoz hasonlóan keresik azokat a módokat, melyekkel mintegy védetté, ellenállóbbá lehet tenni a gyerekeket az agresszív tar- talmakkal szemben. Az eredmények szerint az ún. „tv-literacy” fejlesztése (azaz a televíziós nyelv, a tartalmak és a műsorkészítés kritikus szemléletű megértése) csökkentheti az agresszív tartalmak negatív hatásait. Meta­analízisek: Jelentős erőfeszítések történtek arra vonatkozóan, hogy a téma- körben végzett számos vizsgálat eredményeit kombinálva valamilyen közös irány- vonal vagy konklúzió(k) levonására sor kerüljön. 1977 és 1994 között négy, e terü- letre vonatkozó meta-analízist publikáltak, és bár az agresszív médiatartalom 71 nagyobb mérvű fogyasztása és a későbbi agresszív viselkedés közti kapcsolatot mindegyikben igazolták, az eltérő fogalmi rendszernek, kategóriáknak és módsze- reknek köszönhetően az egyes meta-vizsgálatok eredményei sem teljesen egybe- hangzóak. Paik és Comstock elemzése – melybe az 1986-os elemzéssel szemben 72 jóval több vizsgálatot vontak be – az erőszakos tartalom nagyobb hatását mutatta ki: laboratóriumi vizsgálatok esetében 0.80-as összefüggést találtak, szemben a Wood és társai által publikált 0.40-es értékkel. A gyerekekkel kapcsolatban a leg- erősebb hatásként említhető imitatív viselkedés és a félelmi/szorongásos válaszok megjelenése és fennmaradása szinte egybehangzóan megerősítést nyert, de az erő- szakos tartalommal szembeni elfásulás (deszenzitizáció) is jellemző az ismétlődő, de akár egy erős élmény hatására is. 5.4. A médiaerőszak „fogyasztásának” következményei Mennyire jelentős a tv-erőszak agressziót fokozó hatása? A 2000-es évek elején még szinte változatlan erővel hangzott el ilyen kutatói konklúzió: a médiaerőszak és az agresszió közötti korreláció csak kicsivel marad el a dohányzás és a tüdőrák közöt- ti összefüggés erősségétől. Ha a fenti kijelentést nem is, de a következő megálla- 73 pítást ma is többnyire konszenzus övezi: a média nem az egyetlen, de fontos ténye- ző az agresszív viselkedés kialakulásában. A vizsgálatok többszörösen igazolták, hogy médiában prezentált erőszak hatásának érvényesülésében kritikus szerepű az életkor, a nem, a társadalmi osztály, a családi körülmények. Továbbá bizonyítottnak látszik, hogy a felnőttkori agresszív viselkedés legpontosabb előrejelzője a gyerek- 70 Gavriel saloMon: Interaction of media, cognition, and learning (2nd ed.). San Francisco, Jossey- Bass Publishers, 1981. 71 Haejunkg paiK – George coMstocK: The effects of Television Violence on Antisocial Behavior: A Meta-Analysis. 1994. Communication Research 21 (4), 516–546. 72 paiK–coMstocK i. m. (71. lj.), uo. 73 gunter–Mcaleer i. m. (19. lj.).