Page 50 - Kósa Éva – Médiaszocializáció

48 Médiaszocializáció Mindezek eredményeképpen megváltozott a kép. Már az egészen fatal gyerme- kek körében végzett fgyelemvizsgálatok lebontották a passzívan fgyelő, a televí ziós ingerek változatosságát exploratívan követő gyermek képét, és az explorációtól igen hamar a kereső, aktív és szelektív befogadó felé haladó fejlődést igazolták. Az 88 aktív befogadói modell további sajátosságai révén a médiatartalom is átértelmeződött: nincs tartalom mint azonosan értelmezhető egység, hanem a jelentést maga a befo- gadó – a gyermek is – kreálja. Lényeges elemként az egyén egyedi sajátossá gait 89 (pl. fgyelem, érdeklődés, interpretáció, jelentésképzés, motiváció) és a médiát mint a szocializáció minden ágensét és terepét átjáró tényezőt együttesen fgyelembe vevő új és komplex felfogásrendszer kialakulását látjuk. A kitágult értelmezési keret ellenére hiányérzetünk van egy lényegi szempontot illetően. A mediáció, a média természetére, használatára, tartalmára vonatkozó, és a legszélesebben értelmezett közvetítés mint tényező nem szerepel az előzőekben kiemelt domináns fókuszpontok vizsgálataiban. Ezt azért tartjuk kiemelten jelen- tősnek, mert a szocializációra vonatkozó egyik általánosan elfogadott defníció sze- rint a szocializáció úgy is meghatározható, mint a társas együttélés követelmé nyeinek megfelelő fontos ismeretek és készségek elsajátítása az „idősebbek” és az „újoncok”, a „régiek” és az „újonnan jöttek” között zajló folyamatos együttműködés révén. 90 Mint arról már korábban szó volt, ennek során a felnőttek a felnövekvő egyént kö- rülvevő világ eseményeire, jelenségeire vonatkozóan folyamatosan magyarázatot adnak, a fzikai és a szociális világot mintegy lefordítják az egyén aktuális értelmi 91 képességeinek szintjére. Ez a mediáció ad a különböző élethelyzetekben a jelenségek és viselkedések látható és nem látható vagy nem egyértelműen érthető okaira is természetes magabiztossággal magyarázatot (kommentálást, kontextusba helyezést) az adott kultúra értelmezési keretei alapján (aminek szükségességét látnánk pl. a je- lentéstanulás, az agresszió–asszertivitás megkülönböztetése esetében is). Az utóbbi évtizedekben azonban az értékek, az erkölcs és más igazodási pontok kontúrjait a társadalmi és gazdasági változások homályosabbá tették, és az általunk „elbizony­ talanodó szülő és nevelő” szindrómának nevezett jelenség különösen tetten érthe- 92 tő a felnőtteknek a fatalok és a média kapcsolatára adott reakcióiban, viselkedésé- ben. A médiával (mint eszközzel, tartalommal, hatalmi ággal) kapcsolatos mediáció 88 LeMish i. m. (2. lj.). 89 David BucKinghaM: Children and the Media: A Cultural Studies Approach. In: Kirsten drotner – Sonia livingstone (eds.): The International Handbook of Children, Media and Culture. Thousand Oaks, CA – London, Sage, 2008. 219–237. 90 Daphne B. Bugental – Jacqueline J. goodnoW: Socialization processes. In: Nancy EisenBerg (ed.) – William DaMon (series ed.): Handbook of child psychology: Vol. 3. New York, John Wiley & Sons, 1998 389 91 Mindkettő egyaránt jelentős: a fizikai világ eseményeire az adott kultúra tudományos, hiedelem- és világmagyarázó keretei adnak magyarázatot, a szociális szférával kapcsolatos értelmezések az érzel- mek, indulatok, társas viszonyok stb. kultúránkénti eltérő jelentését továbbítják. 92 Kósa i. m. (83. lj.).